Putyin nem akar tárgyalni Bidennel

  • Narancs.hu/MTI
  • 2022. október 14.

Külpol

És kitart amellett, hogy szükséges volt Ukrajna lerohanása.

„Őszintén szólva, nem látom szükségét. Egyelőre nincs tárgyalási alap. Még nem dőlt el véglegesen az odautazásom sem” – mondta Putyin arra kérdésre válaszolva, hogy hajlandó lenne-e találkozni az amerikai elnökkel Indonéziában, a G20-csúcstalálkozón.

Az ukrajnai háborúval, vagyis a propagandistáik által „különleges hadműveletként" emlegetett lerohanással kapcsolatban azt mondta, hogy Oroszország „helyesen és időben lépett fel, mert kicsit később ugyanezt kapta volna, de számára kedvezőtlenebb körülmények között.” Szerinte Moszkva nem Ukrajna elpusztítását tűzte ki céljául, sőt, ők mindig készek voltak Ukrajnával a békéről tárgyalni, de miután Oroszország visszavonta csapatait Kijev közeléből, az ukrán fél nem kívánta folytatni a tárgyalásokat.

A sajtótájékoztatón szóba került Krími hídon elkövetett robbantás is. Putyin arról beszélt, hogy a robbanóanyagot tengeri úton küldték el Odesszából, de eddig még nem bizonyosodott be, hogy vajon ez gabonaszállító hajókon történt-e meg. Ám ha kiderül, hogy a humanitárius folyosókat terrorcselekmények elkövetésére használják, akkor fel is függesztheti a további gabonaszállítást.

Miközben az orosz katonák bizonyítottan civileket bombáznak és háborús bűncselekményeket követnek el Ukrajnában, Putyin kegyesen nyilatkozott arról a moszkvai lakosról, akit 50 ezer rubel bíráságra és 15 napi elzárásra ítéltek, mert ukrán zenét hallgatott. Az orosz elnök szerint „nem szabad úgy viselkedni, mint azok az országok, amelyek az orosz kultúra eltörlésére törekednek.”

Lavrov a napokban még nem tartotta kizártnak a tárgyalást az USA-val, Putyin a mai nyilatkozatával jóval makacsabbnak mutatkozott. Eközben Orbán Viktor a béketárgyalások szépségéről regélt Berlinben, állítva, hogy sok mindent megoldhatna a egy amerikai-orosz csúcstalálkozóval. Akárhogy is, az biztos, hogy orosz nagykövet olyan dorgálást nem fog kapni soha, mint az ukrán ügyvivő ma, akit Szijjártó azért kéretett be, mert az ukránok a címerükre cserélték a turult a munkácsi vár homlokzatán.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.