Putyin szóvivője háborúnak nevezte a háborút

  • narancs.hu
  • 2024. március 22.

Külpol

Dmitrij Peszkov játszott a szavakkal.

„Háborús állapotban vagyunk. Igen, ez egy különleges katonai műveletnek indult, de amint megjelent ez a bagázs, a kollektív Nyugat Ukrajna oldalán beavatkozott ebbe, ez számunkra már háborúvá vált. Erről meg vagyok győződve, és ezt mindenkinek meg kell értenie a saját mozgósításához” – ezt mondta Dmitrij Peszkov, az orosz elnök szóvivője az Argumenty i Fakti című újságnak. Nyilatkozatából a Telex idézett.

A szemle szerint ebben a megjegyzésben nem is az az érdekes, hogy Peszkov olyan kifejezést használt az Ukrajna ellen indított támadásra, amelyet a hatályos orosz törvény szerint elvileg nem szabadna, hanem az, hogy a jelek szerint 2022 után ismét mozgósítás jöhet Oroszországban. 

Az azon túl is rossz emlékű intézkedés volt, hogy 300 ezer embert hívtak be az ukrajnai harcok miatt, mert többen tiltakoztak – akadt, aki öngyilkos lett –, lövöldözés, gyújtogatás is volt a sorozóirodákban.

Azt, hogy a mozgósítás az utóbbi időben nem került szóba, most pedig igen, a Telex összefüggésbe hozza azzal, hogy március 17-én Vlagyimir Putyin ismét megnyerte – a hivatalos eredmények szerint 87 százalékkal – az elnökválasztást, és így most már kevésbé kell arra ügyelnie, milyen intézkedés milyen reakciót vált ki az emberekből. 

A Kreml retorikája azért is változhatott, mert Emmanuel Macron francia elnök szóba hozta, nem kizárt, hogy a NATO katonái megjelenjenek Ukrajnában. 

Peszkov a fönt említett interjúban azért tisztázza, hogy az orosz hadsereg ukrajnai ténykedésének jogi minősítése nem változott, a hivatalos orosz álláspont szerint nem minősül háborúnak, az továbbra is „különleges katonai művelet”.

Ennek a különbségtételnek a nemzetközi jog szempontjából nincs jelentősége, mert – ellentétben azzal, amit a magyar miniszterelnök is állít – attól, hogy Oroszország hadüzenet nélkül támadott, ez még háború.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.