Irán választ

Raiszi belejt  

Külpol

A június 18-i iráni elnökválasztás nemcsak a köztársasági elnök személyéről, hanem az iszlám köztársaság legfelső vezetőjének utódlásáról is dönthet.

Június első szombatján tartották a jelöltek első televíziós vitáját; a nézettség alacsony volt, a lakosság részvételi hajlandósága csekély. Pedig Ali Hámenei legfelső vezető (rehber) szokatlanul kemény hangon figyelmeztette Irán népét, hogy a részvétel állampolgári kötelesség, a távolmaradás pedig már-már szembeszegülés a törvényes renddel. De bármit is mond a rehber: a lakosság közönyének hátterében a választási lehetőségek szűkössége áll.

Az elnöki posztra több mint ötszázan jelentkeztek. Már ez is komoly visszaesés volt, négy éve még 1636-an fedezték fel magukban az államfőt. A politikai struktúra felett őrködő, így a választásokat is ellenőrző Őrök Tanácsa május végére két tucatra szűkítette a listát, s a többségükben nyilvánvalóan alkalmatlanok közt kiszórt néhány komoly, ám a rendszernek valamely okból gondot jelentő személyt. A legnevesebb ezek közül a már négy éve is diszkvalifikált korábbi kétciklusos elnök, Mahmúd Ahmadinezsád volt, de lehúzták Ali Laridzsáni nevét is, akit még befutóként is el lehetett képzelni – ő az iráni politika régi motorosa, széles qomi vallástudósi kapcsolatrendszerrel, aki pályáját konzervatívként kezdte, aztán atomtárgyaló, parlamenti elnök, majd idővel a reformisták felé nyitó pragmatista politikus lett belőle. Esetleges megválasztását a bennfentesek „harmadik Róháni-kormányként” emlegették; s ugyancsak a mérsékelt reformista irányvonal kapott csapást a mostani alelnök, Esak Dzsahangiri kizárásával. A leköszönő elnök, Haszan Róháni – aki két ciklusa alatt a konzervatívok és a reformerők közötti egyensúlyt képes volt ugyan fenntartani, az országot sújtó gazdasági problémákkal azonban nem tudott mit kezdeni – hivatalosan tiltakozott a legfelső vezetőnél, de Hámenei végül áldását adta az Őrök Tanácsának döntéseire.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.