Két tűz között a Trumpot kiszolgáló technológiai óriások

Repedések a jégen

Külpol

Ketrecbe zárt síró gyerekekről készült videók, a bevándorlókat segítő alapoknak gyűjtő tech vezetők, megfigyelési startupok. Mi a fene történik a Szilícium-völgyben? És miért emlegetik olyan gyakran az IBM-et?

Nem először fordul elő a világtörténelemben, hogy piacvezető technológiai cég a történelem rossz oldalán találja magát. Vegyünk egy régi példát! A nácik kritériumai szerinti zsidó származás megállapításához Hitler az IBM gépeit is bevetette. A német statisztikusok pedig közben lelkesen publikáltak arról – egyebek mellett az American Statistical Association lapjában –, hogy milyen módszerekkel lehet a leghatékonyabban használni népességstatisztikai céllal a lyukkártyás rendszereket. És mivel ezek, szemben a mai gépeinkkel, még messze nem általános célú számítógépek voltak, az IBM-nek minden feladatra – így Hitler céljaira is – meg kellett terveznie a megfelelő masinát. A cég a fellépő igényre a német leányvállalat bővítésével válaszolt. Ez persze történelem, még ha a kétezres évek elejéig, Edwin Black tényfeltáró könyvéig (IBM and the Holocaust) nem is volt különösebben ismert része a cég történetének.

De ideje visszatérni a mába.

Még Donald Trump golyóállónak tűnő rendszere is megrendült, amikor családjaiktól elszakított, ketrecekbe zárt gyerekeket kezdtek mutatni a tévécsatornák. Az évi 8 milliárd dollárból működő amerikai bevándorlási hivatal (Immigration and Customs Enforcement – ICE) elérte azt, amire az oroszokkal való együttműködés vádja, az elnök vaskos megjegyzései és a Stormy Daniels pornószínész által kirobbantott botrány nem volt képes: a Demokrata Párt egységesnek tűnik a Trump-féle bevándorlási politikával szemben.

 

A JEDI-re hajtanak

Ennél is figyelemreméltóbb jelenség, hogy egyre több olyan cégről derítik ki, hogy így vagy úgy, de együttműködik a kifogásolható kormányszervekkel. A lista elején a Google áll, a szoftveróriásról kibukott, hogy mesterséges intelligencia alapú képelemző szoftvert gyárt a katonai drónprogram számára. Később, ahogy a cég alkalmazottai tiltakozni, a vezetők terelni, a sajtó pedig nyomozni kezdett, azt is megtudtuk, hogy a Google bevételeihez képest elenyésző profitot hozó katonai fejlesztés csupán belépőnek számít a jövő katonai felhőszolgáltatásának (Joint Enterprise Defense Infrastructure – JEDI) kifejlesztésére szóló versenybe. Ez pedig már egy olyan sok milliárd dolláros pályázat, ahol a nyertes mindent visz.

Másodjára az Amazon került a célkeresztbe. A cég több okból is a progresszív baloldal begyében van. Sikerült például megtorpedóznia egy helyi törvényt Seattle-ben, amely a társasági adót amúgy nem fizető tech cégek helyi adóztatásával biztosított volna forrást a városnak a problémái kezelésére. Az Amazon eddig is legendásan kevés adót fizetett, amihez a cég kritikusai még azt szokták hozzátenni, hogy a technológiai cégek közül az Amazon-alkalmazottak között vannak legtöbben azok, akik segélyért folyamodnak. A figyelmet ezúttal nem az adózási morálja vagy a dolgozóinak alulfizetettsége terelte a vállalatra, hanem az, hogy kiderült: arcfelismerési technológiát biztosít több város rendőrsége számára. A Rekognition nevű szoftver nemcsak hasonlít arra a rendszerre, amellyel Kína megfigyeli állampolgárait, de funkcióját tekintve teljesen azonos. Pedig az Egyesült Államokban nehezebben veszi be a polgári öntudat, hogy egy mindenkit gyanúsnak tekintő rendszer monitorozza a járókelőket. Az American Civil Liberties Union jogvédő szervezet aggályosnak tartja azt is, hogy akár a tüntetések résztvevőit is lehet listázni a szoftverrel. A tiltakozásba meglepő módon néhány, etikus befektetésekben utazó Amazon-részvényes is beszállt, eredményt azonban egyelőre nem sikerült elérniük. A cégnek versenyhátrányt okozna, ha feladná a rendőrségi üzletet.

Mindeközben Peter Thiel cége, a milliárdosról írt portrénkban (lásd: A bosszúálló, Magyar Narancs, 2018. május 31.) kivesézett Palantir, illetve a tudósokat és nagy cégek vezetőit egy­aránt foglalkoztató PredPol is a Különvélemény című sci-fi jövőbe látó rendőri technológiájára hajazó megoldásból akar meggazdagodni. Ezek a fejlesztések azon az állításon alapulnak, hogy a korábbi bűnözési statisztikák, a közösségi oldalak trendjei, az időjárási adatok és még több száz változó alapján tanulóképes mintafelismerő algoritmusokat lehet adni a rendőrségnek, s így a hatóság kvázi előre tudhatja majd, hogy hol fognak bűntetteket elkövetni. Az Amazon dolgozói ehhez képest most egy nyílt levelet köröztetnek, amelyben arról győzködik Jeff Bezost, a cég tulajdonosát, hogy ne akarja a 2010-es évek IBM-jévé tenni a cégét.

 

Majdnem jó fiúk

A Microsoft az elmúlt húsz évben volt már minden, az ellenfeleit könyörtelenül eltipró sátán éppúgy, mint röhejessé vált, utat tévesztett egykori nagyágyú. A Windows 7 azonban elhitette az emberekkel, hogy a cégre még mindig érdemes figyelni, és ezt még az okostelefonos próbálkozások súlyos kudarca sem tudta elrontani. A 2014 óta Satya Nadella vezette Microsoft egy ideje ráadásul határozottan jövőillatúnak tűnik. Jó tempóban állnak elő jó fejlesztésekkel, értelmezhetően viselkednek a piacon.

Ezt a képet árnyalta, amikor kiderült, a Microsoft technológiát szállít a hadseregnek. Az Azure Government nevű felhőszolgáltatás-csomagot azonban nem csak a légierő veszi igénybe, amit lehetne egyszerű patriotizmussal is magyarázni, ráadásul a Microsoftról korábban is lehetett tudni, hogy a Google-hoz hasonlóan versenyben van a JEDI-szerződésért. A cég januárban még arról írt, hogy büszkén dolgozik együtt az ICE-vel, Trump élcsapatával, azóta viszont mindenki tud a ketrecekbe zárt, szüleiktől elszakított gyermekekről. Nem kis folt ez a vállalat pedigréjén.

A Microsoft alkalmazottai ugyanazt tették, amit a Google felháborodott fejlesztői. Petí­ciót indítottak, cégen belül szervezkedni kezdtek, és tiltakoztak az ellen, hogy a munkahelyük az ICE gyalázatos gyakorlatát segíti. Felmondásokról még nem tudunk, de rendszerint ez a következő eszköz. Nadella, az indiai származású vezérigazgató egy nyilvánosságra hozott belső körlevélben azzal próbálta nyugtatni az embereit, hogy a cég nem működik közvetlenül együtt a családokat szétszakító ICE-egységekkel.

 

Most ér nácizni

A nagy szilícium-völgyi cégek mellett kisebbek is szép számmal égették meg magukat. Rendelkezik beszállítói szerződéssel az ICE-nél a Motorola Solutions, a Hewlett Packard Enterprise vagy éppen a Thomson Reuters is. Palmer Luckey, a virtuális valóság szemüvegeket fejlesztő Oculus Rift alapítója pedig már startupot is indított a fizikai jellegű határkerítést kamerákra, képfelismerő kódokra és VR-szemüvegekre cserélő rendszer kiépítésére. Az internet egyik „alaptörvénye” szerint bármely vita hosszával egyenesen arányosan nő a valószínűsége annak, hogy valaki a nácikhoz fogja hasonlítani a másikat, s ezzel elvész az esély az értelmes eszmecserére – Mike Godwin, a törvény megalkotója a minap bejelentette, hogy szögre akasztja a megfigyelését. „Ezeket a seggfejeket minden további nélkül hasonlítsátok a nácikhoz! Újra és újra. Veletek vagyok” – írta az n betűs szóhoz folyamodó guru a Twitteren. Persze nem ez volt Godwin egyetlen Trump-ellenes megnyilatkozása, hiszen gyakran ír és beszél arról, hogy a jelen amerikai kormányzat intézményesíti a kegyetlenséget a bevándorlókkal szemben.

Más ismert vezetők másképpen reagáltak az emberi jogi botrányra: a Facebooknál Sheryl Sandberg nevével fémjelezve adománygyűjtő kampányok indultak, Elon Musk pedig bejelentette, hogy az American Civil Liberties Union nagy támogatója. De van még valami, ami miatt a tech cégek kutyaszorítóba kerültek: nagy szükségük van a bevándorlási rendszer reformjára, hogy kutatókat, informatikusokat csábíthassanak az USA-ba. A probléma nem új, de az Obama-kormányzat alatt nem sikerült megoldani. Donald Trump pedig csak súlyosbított a helyzeten azzal, hogy a bevándorlás minden formáját elutasítja, és az évek óta az országban élő és dolgozó bevándorlók ellen is bevetette az ICE-t. Nehéz azonban egyszerre támogatni is a bevándorlást, kedvezni is az elnöknek – és pénzt is keresni az ICE kiszolgálásával.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.