Robert Ficóék aláírták a koalíciós szerződést

  • narancs.hu
  • 2023. október 16.

Külpol

A kormánypártok a szaktárcák elosztásában is megegyeztek.

Hétfőn aláírták a koalíciós szerződést a három új szlovákiai kormánypárt (a Smer – SD, a Hlas – SD és Szlovák Nemzeti Párt – SNS) elnökei Pozsonyban.

Az MTI tudósítása szerint Robert Fico, a választásokon győztes Smer elnöke a koalíciós szerződés aláírását követően bejelentette: a dokumentum megfogalmazása során megegyeztek a szaktárcák elosztásában is, ennek alapján az Smer a miniszterelnöki poszton kívül a védelmi, a külügyi, az igazságügyi, a közlekedési, a pénzügyi, valamint a földművelésügyi minisztérium élére jelölhet vezetőt.

A Peter Pellegrini vezette Hlas a parlament elnökének posztján kívül a belügyi, az oktatásügyi, az egészségügyi, a gazdasági, a munka- és családügyi, valamint a regionális fejlesztési minisztériumok vezetőit jelöli majd, míg az SNS a környezetvédelmi, a kulturális, és a januártól létrejövő idegenforgalmi tárca vezetőit jelöli. A koalíciós pártok által az egyes tárcák élére jelölt személyek névsorát egyelőre nem hozták nyilvánosságra. Robert Fico ugyanakkor elmondta: a leendő kormány személyi összetételét tartalmazó listát a lehető legrövidebb időn belül az államfő elé terjeszti, és

terveik szerint már a jövő héten az új összetételű parlament is összeül.

Robert Fico, a kormányfői poszt várományosa a leendő kabinet prioritásai közül kettőt jelölt meg: elsőként a lakosság életszínvonalának emelését említette, másodikként pedig azt, hogy az ország külpolitikájának fókuszába „erőteljesen” a nemzeti érdekek képviseletének kell kerülnie. Peter Pellegrini, a második legerősebb koalíciós párt, a Hlas elnöke a dokumentum aláírását követően hangsúlyozta: az ország gazdasági helyzetére tekintettel a következő időszak „nem séta lesz a rózsakertben”, ezért mihamarabb szükség volt egy működőképes kormány létrehozására.

A két hete tartott előrehozott szlovákiai parlamenti választás eredményeképpen az Smer–Hlas–SNS hármaskoalíciónak 79 képviselője lesz a 150 fős pozsonyi törvényhozásban.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.