Új parlamentje van Szlovákiának

Pecsét a menlevélen

Külpol

Vasárnap hajnalban, amikor a Smer székházából ­kiharsogó Na Král’ovej Holi büszke és kicsinyt borízű dallama verte fel a környező panelákok álmát, Peter Pellegrini, az előző napi parlamenti választás harmadik helyezett pártjának (Hlas – SD) vezetője azt nyilatkozta a tiszteletére egybegyűlt sajtónak: nem nagyon szülne jó vért, ha két volt miniszterelnök is lenne Szlovákia következő kormányában. Robert Fico (Smer – SD) győzelme ezzel együtt is egyértelmű és magabiztos.

Pellegrini mester vasárnap délelőttre – kényelmesen elfészkelvén a szerepben, melyre oly erősen rákészült (tudniillik a királycsinálóéra) – még tovább cizellálta a hajnali részegség ködén áthasító szavait, körülbelül azzal, hogy a házelnöki pozíció is szépen csillog. És nem tennénk le a nagyesküt, hogy saját magára gondolt volna. Éppenséggel gondolhatott volna, hiszen a korábban deklarált számos ambíciója között az államelnöki poszt is szerepelt, s annak a házelnökség volt már előszobája Szlovákiában. Ugyanakkor az sem istentől elrugaszkodott forgatókönyv, hogy „ha elég sokan fordulnának hozzá” azzal a kéréssel, hogy ugyan nem lenne-e megint (másodszor) Szlovákia miniszterelnöke, irulva-pirulva, de nem hátrálna meg a kihívás elől, hiszen neki első a haza.

Tény, ami tény: a Hlas – sociálna demokracia (Hang – Szociáldemokrácia) 14,7 százalékos választási eredményéért kasszírozandó 27 mandátum nélkül aligha lehet kormányt alakítani Szlovákiában. Pellegrini nyilatkozata ugyanakkor a várható – és mondjuk úgy, természetes – csapásirányt is kirajzolta: várják nagyon Robert Fico hívását. És semmi kétség, az abban a pil­lanatban meg is fog érkezni, amint Zuzana ­Čaputová befejezte hétfőn (október 2-án) esedékes „Kedves Robert, lennél oly bátyám, és alakítanál…” kezdetű mondókáját – mire tehát e sorok megjelennek, Robert Fico mutogat a marsallbottal. Peter Pellegrini viszont még csütörtökön is olvasni fogja tagoltan és jól érthetően a vasárnap már elkezdett kívánságlistáját Robert Ficónak. S a rajta szereplő tételek, jobbnál jobb kívánságok szépen ki is lesznek pipálva egy szálig – erre mondta a híres magyar költő, hogy összenő, ami összetartozik.

Pellegrini három éve szakadt ki a Smerből, szakadás közben magára szabva egy pártot. Ahogy a Smer – Slovenská sociálna demokracia (Irány – Szlovák Szociáldemokrácia) 1999-ben maga is kiszakadás útján keletkezett meg, csak Fico épp a kommunista párt utódszervezetéből, a Demokratikus Baloldal Pártjából disszidált úgy, hogy közben szabott magára egy pártot. A Hlas létrejöttének legfőbb oka sem volt más, mint Fico és Pellegrini hatalmi játszmázása. Nos, ezt melegítik éppen újra gőz­erővel Szlovákiában.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.