Az orosz hadigépezet köszöni, továbbra is jól van. A fronton ugyan hatalmasak a haditechnikai és emberveszteségek – most épp a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság reguláris egységeit vonják be a háborújukba, ami nagyon veszélyes Európa számára –, de a nagy kockázatokkal járó általános mozgósítást mindeddig sikerrel kerülte el Putyin. A kulisszák mögött ugyanis új mechanizmusokat vezettek be a szerződéses katonák rekrutálására.
Az utóbbi három hónap egyik legfontosabb fejleménye volt, hogy az ukrán fegyveres erők behatoltak Oroszország kurszki területére. A váratlan akció eleinte olyan sikeres volt, hogy még a Putyin-hű oldalon is kemény kritikát váltott ki, s az elnök vesztett is kicsit az amúgy mesterségesen kreált népszerűségi indexéből. Az ukrán hadvezetés arra számíthatott, hogy Oroszország kénytelen lesz átcsoportosítani csapatai egy részét a donecki és harkivi frontról a kurszki területre, s ezzel csökken a nyomás a nem túl sikeresen védett ukrán frontvonalon. E számítás azonban nem jött be. Az orosz vezérkar egész egyszerűen köpött rá, mi történik a kurszki területen.
Sebtében kinevezték viszont a védelmi minisztérium szóvivőjének Apti Alaudinov csecsen vezérőrnagyot, aki válogatott mocskolódásokkal alázza nap mint nap mind az oroszokat, mind az ukránokat. (Alaudinov az „Ahmat” csecsen rohamosztag parancsnoka is, Telegram-csatornáját közel 300 ezren követik.) Az már nem sokaknak tűnt fel, hogy a cirkusz fedezékében sorkatonákat, vagyis egyéves, kötelező szolgálatukat teljesítő, kiképzetlen és tapasztalatlan újoncokat vezényeltek ki az ukrán egységekkel szembeni védelemre. Putyin és társai sokszor hangoztatták ugyan, hogy sorkatonákat nem küldenek a frontra, most viszont a háború átterjedt orosz területre – oda már mehetnek sorkatonák is. (Igaz, Putyin alkotmánya szerint Ukrajna megszállt része is „orosz” terület.) A propaganda szerint amúgy is csak lövészárkot ásnak meg őrszolgálatot teljesítenek – afféle tartalékként az „önkéntes” szerződéses csapatok szinte akadálytalan utánpótlásához.
Az orosz elnök és környezete ezután azzal a ritka zseniális megoldással állt elő, hogy a „kurszki problémát” az Észak-Koreából érkező katonai személyzettel rendezze. Igaz, a KNDK-nak nincs tapasztalt, harcképes és harcedzett katonasága, de legalább szépen menetelnek. A csaknem másfél milliós észak-koreai hadsereget alapvetően ingyenes munkaerőként használja az állam, a becslések szerint a harci feladatokra kiképzett katonák és tisztek száma 15–25 ezer. Most ezek egy részét – 6 ezret vagy 11 ezret, Ukrajna becslése szerint akár 12 ezret – Oroszországba küldtek katonai kiképzésre. A fronton még nincsenek koreaiak, bennfentes információk szerint kizárólag orosz területen, vagyis nem a megszállt Ukrajnában vetik be őket. Az Orosz Föderáció tehát csak nemzetközileg elismert területe védelméhez hívta segítségül a szövetségesét – s így az ukrán konfliktus „nemzetközivé válásának” kérdése is lekerül a napirendről. Ezzel a ravasz húzással elérik azt, hogy a már kiképzett orosz csapatok Doneck, Harkiv és Zaporizzsja térségében faluról falura, városról városra haladva folytassák a területfoglalást.
És folytatják is, hiszen Ukrajna jelentős erőket dobott át a kurszki frontra – és talán éppen ezek az erők hiányoznak a donecki, a zaporizzsjai és a harkivi pozíciók védelmében. Októberben az orosz csapatok jelentős kiterjedésű ukrán területet foglaltak el, s bár a front nem omlik össze, az ukrán védelem nehezen bírja a növekvő nyomást. Márpedig Oroszországnak ágyútöltelékre bőségesen futja – annak ellenére, hogy nincs mozgósítás.
Legalábbis papíron nincs.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
