A mozgósítás réme és az orosz hadsereg utánpótlása

Sokan, mint az oroszok

Külpol

Oroszország a hatalmas veszteségek dacára sem szenved emberhiányban az ukrán frontokon. Putyinék mostanra megtanulták, hogyan vegyék meg állampolgáraikat a családjuktól. A politikailag kockázatos mozgósítás elrendelésére semmi szükség – az üzlet működik. De hogyan?

Az orosz hadigépezet köszöni, továbbra is jól van. A fronton ugyan hatalmasak a haditechnikai és emberveszteségek – most épp a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság reguláris egységeit vonják be a háborújukba, ami nagyon veszélyes Európa számára –, de a nagy kockázatokkal járó általános mozgósítást mindeddig sikerrel kerülte el Putyin. A kulisszák mögött ugyanis új mechanizmusokat vezettek be a szerződéses katonák rekrutálására.

Az utóbbi három hónap egyik legfontosabb fejleménye volt, hogy az ukrán fegyveres erők behatoltak Oroszország kurszki területére. A váratlan akció eleinte olyan sikeres volt, hogy még a Putyin-hű oldalon is kemény kritikát váltott ki, s az elnök vesztett is kicsit az amúgy mesterségesen kreált népszerűségi indexéből. Az ukrán hadvezetés arra számíthatott, hogy Oroszország kénytelen lesz átcsoportosítani csapatai egy részét a donecki és harkivi frontról a kurszki területre, s ezzel csökken a nyomás a nem túl sikeresen védett ukrán frontvonalon. E számítás azonban nem jött be. Az orosz vezérkar egész egyszerűen köpött rá, mi történik a kurszki területen.

Sebtében kinevezték viszont a védelmi minisztérium szóvivőjének Apti Alaudinov csecsen vezérőrnagyot, aki válogatott mocskolódásokkal alázza nap mint nap mind az oroszokat, mind az ukránokat. (Alaudinov az „Ahmat” csecsen rohamosztag parancsnoka is, Telegram-csatornáját közel 300 ezren követik.) Az már nem sokaknak tűnt fel, hogy a cirkusz fedezékében sorkatonákat, vagyis egy­éves, kötelező szolgálatukat teljesítő, kiképzetlen és tapasztalatlan újoncokat vezényeltek ki az ukrán egységekkel szembeni védelemre. Putyin és társai sokszor hangoztatták ugyan, hogy sorkatonákat nem küldenek a frontra, most viszont a háború átterjedt orosz területre – oda már mehetnek sorkatonák is. (Igaz, Putyin alkotmánya szerint Ukrajna megszállt része is „orosz” terület.) A propaganda szerint amúgy is csak lövészárkot ásnak meg őrszolgálatot teljesítenek – afféle tartalékként az „önkéntes” szerződéses csapatok szinte akadálytalan utánpótlásához.

Az orosz elnök és környezete ezután azzal a ritka zseniális megoldással állt elő, hogy a „kurszki problémát” az Észak-Koreából érkező katonai személyzettel rendezze. Igaz, a KNDK-nak nincs tapasztalt, harcképes és harcedzett katonasága, de legalább szépen menetelnek. A csaknem másfél milliós észak-koreai hadsereget alapvetően ingyenes munkaerőként használja az állam, a becslések szerint a harci feladatokra kiképzett katonák és tisztek száma 15–25 ezer. Most ezek egy részét – 6 ezret vagy 11 ezret, Ukrajna becslése szerint akár 12 ezret – Oroszországba küldtek katonai kiképzésre. A fronton még nincsenek koreaiak, bennfentes információk szerint kizárólag orosz területen, vagyis nem a megszállt Ukrajnában vetik be őket. Az Orosz Föderáció tehát csak nemzetközileg elismert területe védelméhez hívta segítségül a szövetségesét – s így az ukrán konfliktus „nemzetközivé válásának” kérdése is lekerül a napirendről. Ezzel a ravasz húzással elérik azt, hogy a már kiképzett orosz csapatok Doneck, Harkiv és Zaporizzsja térségében faluról falura, városról városra haladva folytassák a területfoglalást.

És folytatják is, hiszen Ukrajna jelentős erőket dobott át a kurszki frontra – és talán éppen ezek az erők hiányoznak a donecki, a zaporizzsjai és a harkivi pozíciók védelmében. Októberben az orosz csapatok jelentős kiterjedésű ukrán területet foglaltak el, s bár a front nem omlik össze, az ukrán védelem nehezen bírja a növekvő nyomást. Márpedig Oroszországnak ágyútöltelékre bőségesen futja – annak ellenére, hogy nincs mozgósítás.

Legalábbis papíron nincs.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.