Mi vár Katarra a foci-vb után?

Száz év előre és hátra

Külpol

A világbajnokság körüli visszásságoknak se szeri, se száma: a katari uralkodói családnak korrupciót, a munkavállalói és az emberi jogok sárba tiprását, a demokrácia semmibe vételét hányják a szemére. Ám a dohai vezetésnek nem a rossz sajtója miatt fő leginkább a feje. Regionális hatalmi harcok, gazdasági átrendeződés, munkátlan generációk okoznak hosszú távú gondokat az országban.

Köztudott, hogy már a vb rendezési jogának odaítélése is botrányos volt. A FIFA 2010-ben jelölte ki a nyolc és tizenkét évvel későbbi helyszíneket, így rendezhette meg a Krímet és Kelet-Ukrajnát akkor már négy éve megszállva tartó Oroszország a 2018-as játékokat, s kapta meg az alig több mint tízezer négyzetkilométernyi, három és fél millió lakosú arab abszolút monarchia a 2022-es eseményt. A korrupt FIFA-vezetés – Joseph Blatter elnökkel együtt – bele is bukott e machinációiba, de az új éra is csak bagatellizálná a kifogásokat.

Az Öböl menti térség viszonylatában is rekordgyorsaságú fejlesztéseknek (nyolc hatalmas stadiont építettek, a semmiből komoly kötöttpályás közlekedési hálózat épült ki, az autópályák hossza is megsokszorozódott) azonban borsos ára van. A nemzetközi emberjogi szervezetek és a legnagyobb nyugati médiumok – a vb nyitánya előtt például a Der Spiegel – folyamatosan több ezer, majd több tízezer munkahelyi balesetben elhunyt munkásról, modern kori rabszolgaságról, végletes kizsákmányolásról, a vendégmunkások teljes kiszolgáltatottságáról írtak.

Mennek enni

Katar három és fél milliós lakosságának 90 százaléka külföldi, s így ki van zárva a néhány száz­ezernyi állampolgárt megillető juttatások többségéből. Ugyanakkor a legfelső állami adminisztrációt és gazdasági csúcspozíciókat leszámítva az ország működtetésének minden szegmensében külföldieket találunk. Az egyes ágazatokban rendre ugyanazon ország állampolgárai dolgoznak. A bankszektor működtetői és a vezető mérnökök többnyire európaiak, amerikaiak és ausztrálok, a műszaki középvezetők thaiföldiek és malájok, a művezetők pakisztániak, a pedagógusok és tanárok arabok (korábban zömmel palesztinok és szírek, ma inkább egyiptomiak és libanoniak). A szolgáltató szektorban pakisztániak és indiaiak serénykednek, a sofőrök zömmel afgánok, a biztonsági szolgálatokban fekete-afrikaiakat találunk, míg a háztartásokat – miként a térségben mindenütt – filippínók, Srí Lanka-iak és etiópok vezetik. Az alantasabb munkákat bangladesiek és indiaiak végzik. Ők területileg is egy helyről érkeznek: a délnyugat-indiai Kerala államból több mint egymillióan dolgoznak Katarban (s további egymillióan a többi Öböl menti országban).

A több mint hárommillió vendégmunkás életkörülményei – ennek megfelelően – igen változatosak. A több százezer főnyi középvezető és szakmunkás – általában népes családjával együtt – a nyugati középosztály szintjén él. Lakásuk, felső vagy középkategóriás autójuk, házvezetőnőjük van, gyermekeiket magániskolákba járatják. Az építőiparban és a szolgáltatásokban dolgozó szakemberek már többnyire szinglik, a lakásuk pedig a kelet-európai lakótelepek színvonalát hozza, s az őket kiszolgáló szolgáltatások, boltok, áruházak, éttermek árszínvonala sem magasabb az otthon megszokottnál. Ezekben az üzletekben vásárolnak a zömmel képzetlen építőmunkások is, akiknek száma a világbajnokság előkészületei idején a korábbi sokszorosára emelkedett. Tehát még az ő életkörülményeik sem azonosak teljesen a kritikus nyugati sajtó sötétre festett képével.

526602106

 
Nem lehet, hogy ez börtön lenne (Stadionépítők Nepálból)
Fotó: Getty Images

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.