Szlovákia elnökválasztás előtt: Királyfik fehér lovon

  • 2004. április 1.

Külpol

Szlovákia április 2-án belép a NATO-ba, 3-án pedig köztársasági elnököt választ, első fordulóban. A második két héttel később lesz a két legtöbb szavazatot szerző jelölt részvételével.

Szlovákia április 2-án belép a NATO-ba, 3-án pedig köztársasági elnököt választ, első fordulóban. A második két héttel később lesz a két legtöbb szavazatot szerző jelölt részvételével.

Vannak 11-en, egy még időben visszalépett, s újra színen az a Vladimír Meciar is, aki miatt csak most csatlakozik az ország a NATO-hoz. De kezdjük inkább Rudolf Schusterrel, aki öt éve kiütötte a bokszolót, ám most kevés az esélye. A szavazatok tíz-egynéhány százalékára számíthat, ez is kisebbfajta csoda, hiszen nem lehet öt évet hipp-hopp kitörölni a választók agyából, már csak azért sem, mert kampánya meg az azt megelőző induljak-ne induljak államférfiúi vívódása is olyanra sikeredett, mint egész elnökösdije. Schuster megbízatási ideje alatt

az ország legjobb humoristái

közé küzdötte fel magát, azzal a szépséghibával, hogy ő mindig komolyan gondolta, amit mondott. Mit mondjunk, Szüret rovatunkat hetente képes lenne megtölteni. Újraindulását például így jelentette be a választóknak: nincs kampánystábom, nincs pénzem, nincs semmim. Egészen kivételes programnyilatkozat egy hivatalát öt éve betöltő államelnöktől. Még hozzátette, jól érzi magát, jobban, mint súlyos betegsége előtt, aki nem hiszi, megnézheti, hogyan teniszezik. Schuster népszerűségi-megbízhatósági indexe egyébként akkor volt a legmagasabb, amikor halálos betegen, kómában feküdt egy félrekezelt vastagbél-perforáció után. A nép szemmel láthatóan összekeverte a részvétet és a sajnálatot a megbízhatósággal. Schuster most is csak ebben bízhat. Azt viszont ne vegyük el tőle, hogy a magyarokra, a magyar kisebbségre soha semmi rosszat nem mondott, ami a többi jelöltről egy kivételével nem igazán vagy igazán nem mondható el. Még a magyarbarátnak tartott (egyébként az is) és a Magyar Koalíció Pártja által támogatott kereszténydemokrata jelöltnek, Frantisek Mikloskónak is van szeplője. A magyar státustörvény körüli szlovákiai hisztériában felvidéki Kosovót talált mondani, mármint hogy annak rémképe jelent meg előtte, és pártja, a KDH dolgozta ki az ellenstátustörvény-tervezetet, ami persze csak a választóknak szólt, sose került a parlament elé.

Akkor persze minden kicsit is "rendes" szlovák párt mondott ilyesmit. A zászlóvivő maga Eduard Kukan külügyminiszter volt, aki Mikulás Dzurinda kormányfő pártjának, az SDKU-nak a jelöltje. Neki jó esélye van arra, hogy beköltözzön az elnöki palotába, bár csontvázat azért ő is rejteget a szekrényében. Moszkvában tanult, karrierdiplomata, nagykövet volt már a szocializmusban is, és állítólag szorgalmasan küldözgette a jelentéseket a pártállami titkosszolgálatnak, az STB-nek. Az ügynökök listáján mindenesetre szerepel. ' azt mondja, voltak "bizonyos beszélgetések", amelyeket akkor egyszerűen nem lehetett elutasítani, de őt nem szervezték be, és soha senkiről nem írt egy megveszekedett jelentést sem. De ezt még az amerikai szlovák kolónia sem hiszi, amely hagyományosan és olthatatlanul szerelmes Vladimír Meciarba, ezért az amerikai kongresszushoz fordult nyílt levelével, hogy segítsen lerántani Kukanról a leplet.

A fene sem érti, hogy került a díszes társaságba, de ott van Martin Bútora volt washingtoni nagykövet, egy született demokrata, jobblib beütésekkel. Na, ő az, aki soha nem nevezett be a magyarzabálók éjszakája futamra. Az átkosban földalatti volt, majd Havel elnököt terelgette, azután washingtoni kapuk garmadája nyílt meg előtte. Mindenki biztos volt benne, hogy az MKP őt támogatja majd, de Bútorával még nem lehet politikai bizniszbe keveredni, így a koalíciós társ KDH bohóctulajdonságokkal megáldott jelöltje lett a magyar párt választottja.

'k lennének tehát az úgymond elfogadható, kormánypárti vagy független jelöltek, van még öt kutyaütő, illetve

az ellenzék

kétjelöltje: Meciar és egykori jobbkeze, Ivan Gasparovic, akit emberarcú Meciarként emlegetnek, igazán nem tudni, miért, hisz nyakig sáros főnöke valamennyi disznóságában. Két éve, a választások előtt rúgta ki Meciar a HZDS-ből, mert kezdett a fejére nőni. Azóta túlélőművészként tengeti napjait, és lehet, hogy eljött az ő ideje. Beállt ugyanis mögé a másik nagy ellenzéki párt, a Robert Fico vezette Smer, valószínűleg csak azért, hogy bosszantsa Vladót. Fico jelenleg a legnépszerűbb politikus Szlovákiában (talán mert még sose volt a hatalomban, viszont ez már nagyon idegesíti őt), pártja pedig a közvélemény-kutatások szerint 30 százalékkal nyerné a parlamenti választásokat, ha lennének mos-tanában. Ha Fico tá-bora az utasításnak megfelelően Gasparovicra adja voksát, ő kerülhet a második fordulóba Meciarral, ha nem, nem. Versenyükbe a felmérések alapján Eduard Kukan tud komolyan beleszólni. Fico egyébként - vízhajtásként önmalmára - Schuster elnökkel és a szakszervezetekkel karöltve még azt is kierőszakolta, hogy az első fordulóval egy időben tartsanak népszavazást az előre hozott választásokról.

A szlovákiai magyarokat,

úgy tűnik, egyelőre nem hevíti leküzdhetetlen vágy, hogy elzarándokoljanak az urnákig, majd hazafelé megigyanak egy fröccsöt, illetve a fröccs rendben. Pedig szavazataikra valamennyi komoly jelölt számít, olyannyira, hogy a pozsonyi Új Szó munkatársainak elmondása szerint a kampány idejére megtanultak magyarul is (néhányuk máskor is tud), ha más nem, egy jónapot, harapakutya, kezicsókolomasszonyom erejéig. Kivéve Meciart, ő tudja magáról, hogy reménytelen eset.

Szlovákiában egyébként úgynevezett "gyenge" elnök van, meglehetősen korlátozott jogkörökkel, tulajdonképpen csak az várható el tőle, hogy ne hozzon nagy szégyent az országra, amikor ide-oda utazgat. Persze egy Meciar sok kellemetlenséget tud okozni, például ha juszt se írná alá soha az éves költségvetést, de állítólag megjárta a purgatóriumot, már ő sem az a gonosz kobold, és nem tenne ilyet soha.

Molnár Norbert

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.