Izrael és a Hezbollah között már tavaly október elején, a Hamász gázai terrortámadása után megkezdődtek a harcok. Az Iránból támogatott síita terrorszervezett lőni kezdte a határ menti izraeli területeket, mintegy a Hamász iránti „szolidaritásból”, s ezt azóta is folytatja. Az izraeli hadsereg természetesen visszalőtt, s ma már tyúk-tojás kérdés, hogy mi volt a válasz mire. A rakéták miatt tízezrek hagyták el otthonukat a határ mentén, s biztonságos visszaköltöztetésüket két hete háborús céllá nyilvánították.
Netanjahu és a háború hasznai
Közel egy év után Netanjahu számára most jött el az ideje az északi „rendcsinálásnak”, hiszen a Gázai övezetben a Hamász már nem jelentős katonai tényező, noha gerilla harcmodorával és alagútjaival még sok bajt tud okozni Izraelnek. Mára bebizonyosodott, hogy az övezetben őrzött százegy élő és halott izraeli túszt csak fogolycserével és tűzszüneti egyezménnyel lehet hazahozni, mert az izraeli katonák közeledésére az élőket kivégzik. A túszalku legfőbb feltételéül a Hamász a háború befejezését szabja. Ugyanezt követeli északon a Hezbollah: ígérete szerint abbahagyják a „szolidaritási” rakétázást, ha Gázában béke lesz. Talán egy lendülettel lehetne hazahozni a túszokat és visszavinni északra az onnan elmenekülteket.
Csakhogy ez Netanjahunak nem érdeke, és eddig megtorpedózott minden alkut. Egyrészt azért, mert kormányának szélsőséges erői, a Zsidó Erő pártot vezető Itamár Ben Gvír belbiztonsági miniszter és a Vallásos Cionistákat elnöklő Becalel Szmotrics kilépnének a kormányból, ami új választást hozna – és adott esetben az október 7-i mészárlás körülményeinek felderítésére felállított állami vizsgálóbizottságot. De ha maradásra is bírná Gvírt és Szmotricsot – hiszen ez a két szélsőséges politikus soha más kormányba nem kerülhetne be –, Netanjahu érdeke akkor is az időhúzás: arra számít, hogy lassan elhalványul a tavalyi fiaskó emléke, és hatalmon maradhat. A másik útja a börtönbe vezethet; ha ellenzékbe kerül, bizonnyal felgyorsul korrupciós ügyeinek bírósági számon kérése.
Ezért Netanjahu hónapok óta nyílt propagandakampányt folytat a hadsereg vezetői és a védelmi miniszter ellen, mondván, ők a felelősek október 7-ért. Ő semmiről sem tudott, semmiről nem értesítették. Csakhogy tavaly a védelmi szervek, s maga Joáv Gallant védelmi miniszter is többször figyelmeztették arra, hogy ha tovább folyik a jogállam lebontása miatti tiltakozás, az ország megosztottsága, gyengesége fokozza a háborús veszélyt. Gallantot Netanjahu tavaly márciusban menesztette is, de a tiltakozáshullám hatására már másnap visszavette. A múlt héten újabb, Gallantot sározó propagandamanőver közepén tartottunk, s arról szóltak a hírek, hogy egy-két napon belül a hadsereghez nem konyító Gideon Szaár váltja a hadügyminisztert (a háború kellős közepén), amikor Libanonban felrobbantak a személyhívók, majd a rádió adó-vevők.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
