A Hezbollah a robbantások után

Veszendő bizalom

Külpol

A robbantások nehezen helyrehozható károkat okoztak a síita szervezet terroristaként számon tartott katonai szárnyának. De eszünkbe se jusson leírni a Hezbollahot, valódi erejét az évtizedek óta építgetett libanoni pozíciói adják.

 

A múlt kedden délután fél négykor a Hezbollah több ezer tagja kapott jelzést a személyi hívóján. A nemrég beszerzett készülékeket a legtöbben a szemük elé emelték, így a hívást követő tizedik másodpercben bekövetkező robbanásokban sokan súlyos sérüléseket szereztek vagy életüket vesztették. A készülékekben valakik, valamikor 8–10 gramm robbanóanyagot helyeztek el. A Hezbollah ellen­őrzése alatt álló negyedekben, elsősorban a dél-bejrúti Haret Hreikben, Bir Haszanban és Bir al-Abedben, valamint Dél-Libanonban és a Bekaa-völgyben pánik tört ki, sokan a mobiltelefonjuktól is igyekeztek megszabadulni.

A halálos áldozatok másnapi temetésén újabb robbanássorozat történt. Ezúttal a walkie-talkie-k robbantak. Csaknem 40 halott és 4 ezer sebesült a mérleg, azaz a Hezbollah 40–50 ezer fősre becsült katonai szárnyának közel tizede vált harcképtelenné, többségükben alsó és középvezetők. A sérültek között van Irán bejrúti nagykövete, de tucatnyian meghaltak a szomszédos Szíria fővárosának déli, síiták lakta Szajjida Zajnab negyedében is: köztük az iráni Forradalmi Gárda (IRGC) 13 tagja.

A Hezbollah médiája azonnal Izraelt vádolta a támadás elkövetésével, s bár múlt vasárnap Jichák Hercog izraeli államelnök tagadta a vádakat, a térségben kevesen kérdőjelezik meg, hogy a Moszad keze van a dologban. Az elmúlt napokban a csipogók tajvani márka­tulajdonosa mellett magyar és bolgár közvetítő cégek is feltűntek a képben, azok vezetőinek villámgyors eltűnése pedig tovább erősíti a titkosszolgálati háttér gyanúját.

Ötezer személyi hívó megfelelő ellenőrzés nélküli átvétele tátongó résről árulkodik a Hezbollah biztonsági rendszerén. S nem először történik ilyen. Két évtizeddel ezelőtt a Hezbollah biztonsági szolgálatának „nagy fogása” volt, amikor – az embargók miatt szintén nemzetközi közvetítők révén – több száz amerikai gyártású terepjárót vásárolt. Ám később a járművek majd’ mindegyikében lehallgatórendszereket és ultramodern külső kamerákat fedeztek fel. Az akkori vizsgálatok szintén a déli szomszéd irányába mutattak, és Izrael akkor is tagadott.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.