Választások Dél-Afrikában: Győzik-e?

  • 2004. április 22.

Külpol

Hatalmas ünnepségsorozat kezdődik Dél-Afrikában április 27-én. A faji elkülönítés, az apartheid országában tíz éve van demokrácia, 1994-ben, az egész felnőtt lakosságra kiterjedő választások után iktatták be hivatalosan a leghosszabb ideig fehérek által irányított köztársaság államfői tisztségébe Nelson Mandelát.

Hatalmas ünnepségsorozat kezdődik Dél-Afrikában április 27-én. A faji elkülönítés, az apartheid országában tíz éve van demokrácia, 1994-ben, az egész felnőtt lakosságra kiterjedő választások után iktatták be hivatalosan a leghosszabb ideig fehérek által irányított köztársaság államfői tisztségébe Nelson Mandelát.

Mandela, aki 27 év után szabadult ki a fehér hatalom börtönéből - a század elején alakult Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) apartheidellenes szervezet vezetőjeként hazaárulásért büntették -, igazi karizmatikus vezető. Részben korábbi politikai hajlíthatatlanságának, részben mindenkit meggyőző megbékélési szándékának (és politikájának) köszönheti óriási népszerűségét. A 85 éves államférfi már tíz éve tudta, hogy egy választási ciklus után visszavonul az aktív politizálástól - miközben a világ még abban sem volt biztos, hogy az országnak sikerül-e elkerülnie a gazdasági összeomlást és a véres polgárháborút. Pacifikálta a kezdetben még erős radikális baloldalt, és igyekezett meggyőzni a kisebbségi fehér lakosságot is arról, hogy nem kell tartania a többségi uralomtól,

a "szivárvány-társadalomban"

valamennyi népcsoport előbb-utóbb megtalálja a helyét. Emellett kinevelte utódát is Thabo Mbeki személyében, aki 1999-ben lépett a helyére, a múlt héten pedig még nagyobb arányban meg tudta ismételni választási sikerét.

77 százalék körüli választási részvétel mellett az ANC a szavazatok csaknem 70 százalékát szerezte meg, és csupán egyetlen tartományban, a zuluk lakta Kwazulu-Natalban nem sikerült megkapnia az abszolút többséget. Itteni ellenfele, az Inkatha Szabadság Párt (ISZP - 6,97 százalék) a múlt szerdai szavazás után 40 rendbeli választási szabálytalansággal vádolta az ANC-t, bírálva, hogy a Független Választási Bizottság ennek ellenére szabályosnak minősítette a parlamenti, illetve tartományi választásokat. A tíz éve meghirdetett megbékélési politika keretében egyébként az ISZP első embere (Mangosuthu Buthelezi) egészen mostanáig a kormány tagja volt, és még az is lehet, hogy Kwazulu-Natalban a két párt végül koalícióban kormányoz majd. Országosan a második helyen végzett (12,37 százalék) az 1994 előtti, fehérekből álló parlament ellenzéki pártja, a Demokratikus Szövetség, amely lényegében már öt éve elhódította a fehér szavazatok jó részét a régi jobboldal utódpártjától, és most a liberális fekete szavazók számára igyekezett alternatívát kínálni, szociális húrokat is pengetve.

Ez tehát a számokban megragadható felszín. A kérdés természetesen az, mi tartja fenn az ANC tartós népszerűségét, miközben évek óta meglehetősen aggasztó híreket lehet hallani a dél-afrikai közállapotokról. Elsősorban a reális alternatíva hiánya: balról senkinek sincs esélye előzni. Ez egyébként annak a szerencsének köszönhető, hogy a fordulat a hidegháború vége után zajlott le, így megszűnt a kommunisták és a baloldali szakszervezeti vezetők külső támogatása, ami alighanem jót tett magának a békés átalakulásnak is. Ráadásul ezeket az erőket is bevonták a kormányzásba, úgyhogy hosszú, vitákkal terhes évek teltek el, míg végül kialakultak a gazdaságot érintő - továbbra is és okkal vitatott - jogszabályok, köztük a gazdaság élénkülését lassító számos merev előírás is. Jobbról nincsenek számottevő fekete (vagy ázsiai, vagy a kevert fajúakat célzó) politikai csoportok.

A másik ok érzelmi természetű: miközben sokan elégedetlenek a kormány munkájával, a teljesítetlen ígéretekkel, a mélységes szegénységgel, választások idején mégis diadalmaskodik

az életre szóló elkötelezettség

a szabadság kivívásáért legtöbbet tett ANC és istenített történelmi vezetőimellett. És ezen nem változtat az sem, hogy az egykori nagyságok közül többen a mesés meggazdagodásra, vállalatbirodalmak kiépítésére használták föl kikezdhetetlennek tűnő politikai tőkéjüket. Ha ez így van, az ANC még vagy tíz évig biztonságban érezheti magát - akkor viszont az apartheid után felnőtt generációé lesz a döntés joga.

Mindenképpen elismerésre méltó, hogy az ANC ebben a biztos helyzetben alapjában véve képes volt kikerülni a hatalommal való visszaélés csapdáit. De ez már nem csak Mandela műve, hanem a nála pragmatikusabb, gazdaság-orientáltabb Mbekié is, aki amúgy nem könnyű eset. A világon jelenleg Dél-Afrikában él a legtöbb HIV-fertőzött, mintegy ötmillió ember a 45 millióból. A 30-34 éves korcsoportból halnak meg a legtöbben, tavaly már 15 százalék, és erről elsősorban az AIDS tehet. Mbeki és egészségügyi minisztere azonban még tavaly sem volt hajlandó öszszefüggést látni a vírus és a betegség között, és egészen az év végéig halogatta a HIV szaporodását gátló gyógyszerek ingyenes kórházi alkalmazásának a bevezetését. Az idei célkitűzés - 50 ezer, a rendszeres kezelésbe bevont személy - csepp a tengerben.

Dél-Afrika vezeti a világ gyilkossági statisztikáit is, manapság többen halnak erőszakos halállal, mint az apartheid végének kíméletlen politikai küzdelmeiben. Emiatt sokan - nem az ANC-ben - az 1994-ben eltörölt halálbüntetés újbóli bevezetését is szorgalmazzák, miközben a tettesek egyharmadát sem sikerül kézre keríteni. A munkanélküliség hihetetlen mértékű, a feketék körében (nem hivatalosan) már 50 százalékos arányt emlegetnek. Az őslakosok módosabbik negyedének sikerült csak 70 százalékkal növelnie a jövedelmét az elmúlt 30 évben. Persze ez sem kevés, és most a kormány egyik fő törekvése, hogy különféle előírásokkal a nem fehér munkavállalók arányának növelésére kényszerítse az 50 főnél többet foglalkoztató cégeket, miközben igyekszik megteremteni egy felső, részvényes-vállalkozói réteget is - komoly anyagi áldozatokkal. A sok baj közepette az országnak egyedül a makrogazdasági adatai megnyugtatók, és eddig legalábbis úgy tűnt, hogy ezeket nem hajlandó feláldozni a kormány a populizmus, de még a gyorsabban növekvő jólét oltárán sem.

- kovácsy -

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.