Végső nyughelye felé tart II. Erzsébet koporsója

Külpol

A Windsorban zajló gyászszertartás online is követhető.

Ma vesznek végső búcsút egész napos szertartássorozat keretében II. Erzsébet királynőtől. A néhai brit uralkodót hosszas betegeskedés után, életének 97., uralkodásának 71. évében, szeptember 8-án érte a halál Balmoralban, a királyi család nyári skóciai rezidenciáján.

A koporsót hétfő délelőtt a brit királyi haditengerészet katonái vontatta ágyútalpon vitték át a Westminster Hall közvetlen közelében emelkedő Westminster-apátságba, az angol-brit monarchia ősi londoni koronázótemplomába, ahol búcsúszertartással adóznak a néhai uralkodó emlékének. A lassú díszlépésben haladó menetet II. Erzsébet királynő elsőszülött fia és utódja, III. Károly király követte testvérei, Anna hercegnő, András yorki herceg és Eduárd, Wessex grófja kíséretében. A menet mögött haladt a király két fia, Vilmos walesi herceg, a trón várományosa és Harry, Sussex hercege, Vilmos öccse is.

A ceremónia brit idő szerint délelőtt 11 órakor kezdődött kétezer meghívott vendég jelenlétében. Az apátságban valamivel több mint egyórás szertatással vettek búcsút a néhai uralkodótól.

A Westminster-apátságban tartott búcsúszertartás után II. Erzsébet királynő koporsója szintén a katonák vontatta ágyútalpon, lassú díszmenetben elindult a Hyde Park délkeleti sarkában emelkedő, hozzávetőleg egyórányi útra lévő Wellington-emlékműhöz, ahonnan gépjármű viszi a koporsót a királyi család legnagyobb és legősibb rezidenciájára. A néhai uralkodót a VI. György királyról – a királynő 1952-ben elhunyt édesapjáról – elnevezett windsori emlékkápolna királyi kriptájában helyezik végső nyugalomra hétfő este, szűk családi körben.

Sok televíziós és online közvetítés elérhető. Ez itt a BBC streamje:

(Címlapképünkön: Koronázási ékszerek és a kétezer gyémánttal ékesített birodalmi állami korona II. Erzsébet néhai brit uralkodó ágyútalpra helyezett koporsóján. Fotó: MTI/EPA/Vince Mignott)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.