Kultúra

Sikeres kört futott a neten az a kis vicc, mely attól óv bennünket, örök turistaosztály-használókat, hogy valaha is Tom Hanksszel utazzunk.

1986-ban, amikor a New York-i Hotzeplotz trióból megalakult a Klezmatics, a klezmer már túl volt revivalének első hullámán. Az úttörőknek – így a Klezmorimnak, a Kapelyének, az Andy Statman Klezmer Orchestrának és a Klezmer Conservatory Bandnek – köszönhetően már nem az volt a tét, hogy feltámadhat-e a kelet-európai jiddis zenei hagyomány, hanem hogy a következő évezred felé milyen úton halad tovább.

Krasznahorkait mindig is csak a jelen érdekelte, amikor regényt írt, de soha nem a konkrét jelen. Helyszínei, szituációi absztraktak voltak. Új regényében nincs semmi a szituáció helyszínéből és szereplőiből, ami ne lenne azonosítható; Gyulától a gój motorosokig.

Egy amnéziás és egy hipermnéziás férfi története elevenedik meg a legújabb tévéfilmben. Megnéztük Tasnádi István rendezését, eléggé meggyőző.

A Házasságon innen és túl egyik novellájából, a fővárosba került férfi lecsúszástörténetét elbeszélő Nehézből 2010-ben írt darabot, amelyet ugyanúgy Bérczes László rendezett és Mucsi Zoltán játssza benne a főszerepet, mint a most bemutató előtt álló A halottemberben, amiben egy világháborúban elesett katona özvegye addig gyászolja a férjét, amíg az vissza nem jön. Végig maradunk a színháznál: a hazai színjátszás rákfenéjéről, az idiótának nézett nézőkről és a szerzői utasításokról beszélgetünk az egyik legtöbbet játszott magyar drámaíróval.