Szemrevaló

Stefan Zweig – Búcsú Európától

  • - barotányi -
  • 2016. október 15.

Film

Az életrajzi adatok ismertek: Stefan Zweig, korának egyik legismertebb osztrák születésű írója életé­nek utolsó nyolc évét emigrációban töltötte, távol a náci uralom alá került országoktól. Maria Schrader filmje e kényszerű odüsszeia állomásait veszi végig kíméletlen alapossággal és részletességgel, mellőzve az életrajzi filmek szokásos impresszionizmusát. Családi párbeszédeket, nyilvános diskurzusokat, apró epizódokat választ ki Zweig tengerentúli életéből és e látszólag redundáns részletekben gazdag életképeket a fókuszba állítva, lassú, de megfontolt ritmusban pergeti le a múlt század első felének egyik példátlanul népszerű, de otthon származása miatt megtagadott írófejedelmének utolsó éveit. Zweig számára az emigráció sem hoz gyógy­írt: Brazília lenyűgözi, de képtelen szabadulni az emlékektől vagy megbirkózni a szeretett Európa pusztulása miatt érzett gyászával és a jövőtől való félelmével. Teher, ha szólni kell – még ha kitaszítottként is – a hazája ellen, reménytelen pacifistaként nem tud lelkesedni a háborúért és élete utolsó hónapjaiban mind mélyebb kétségbeesésbe zuhan – fiatal, súlyosan asztmás második feleségével 1942 februárjában követnek el öngyilkosságot, a német telepesek által alapított brazíliai Petrópolisban. Schrader Zweig-filmjéhez igazán remek színészeket választott: Josef Hader virtuóz módon formálja meg a szenvedő alkotót, első feleségének szerepében pedig az utóbbi években ismét örvendetesen aktív Barbara Sukowát köszönthetjük. Meglehet, e film nem éppen a virtuóz vizualitása miatt lesz emlékezetes, de azért akad néhány szépen megkomponált beállítása is. És ne felejtsük azt se, hogy egyik jelenetében hangzik el minden idők egyik legbetegebb Johann Strauss-feldolgozása.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.