Szemrevaló

Stefan Zweig – Búcsú Európától

  • - barotányi -
  • 2016. október 15.

Film

Az életrajzi adatok ismertek: Stefan Zweig, korának egyik legismertebb osztrák születésű írója életé­nek utolsó nyolc évét emigrációban töltötte, távol a náci uralom alá került országoktól. Maria Schrader filmje e kényszerű odüsszeia állomásait veszi végig kíméletlen alapossággal és részletességgel, mellőzve az életrajzi filmek szokásos impresszionizmusát. Családi párbeszédeket, nyilvános diskurzusokat, apró epizódokat választ ki Zweig tengerentúli életéből és e látszólag redundáns részletekben gazdag életképeket a fókuszba állítva, lassú, de megfontolt ritmusban pergeti le a múlt század első felének egyik példátlanul népszerű, de otthon származása miatt megtagadott írófejedelmének utolsó éveit. Zweig számára az emigráció sem hoz gyógy­írt: Brazília lenyűgözi, de képtelen szabadulni az emlékektől vagy megbirkózni a szeretett Európa pusztulása miatt érzett gyászával és a jövőtől való félelmével. Teher, ha szólni kell – még ha kitaszítottként is – a hazája ellen, reménytelen pacifistaként nem tud lelkesedni a háborúért és élete utolsó hónapjaiban mind mélyebb kétségbeesésbe zuhan – fiatal, súlyosan asztmás második feleségével 1942 februárjában követnek el öngyilkosságot, a német telepesek által alapított brazíliai Petrópolisban. Schrader Zweig-filmjéhez igazán remek színészeket választott: Josef Hader virtuóz módon formálja meg a szenvedő alkotót, első feleségének szerepében pedig az utóbbi években ismét örvendetesen aktív Barbara Sukowát köszönthetjük. Meglehet, e film nem éppen a virtuóz vizualitása miatt lesz emlékezetes, de azért akad néhány szépen megkomponált beállítása is. És ne felejtsük azt se, hogy egyik jelenetében hangzik el minden idők egyik legbetegebb Johann Strauss-feldolgozása.

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.