Szemrevaló

Stefan Zweig – Búcsú Európától

  • - barotányi -
  • 2016. október 15.

Film

Az életrajzi adatok ismertek: Stefan Zweig, korának egyik legismertebb osztrák születésű írója életé­nek utolsó nyolc évét emigrációban töltötte, távol a náci uralom alá került országoktól. Maria Schrader filmje e kényszerű odüsszeia állomásait veszi végig kíméletlen alapossággal és részletességgel, mellőzve az életrajzi filmek szokásos impresszionizmusát. Családi párbeszédeket, nyilvános diskurzusokat, apró epizódokat választ ki Zweig tengerentúli életéből és e látszólag redundáns részletekben gazdag életképeket a fókuszba állítva, lassú, de megfontolt ritmusban pergeti le a múlt század első felének egyik példátlanul népszerű, de otthon származása miatt megtagadott írófejedelmének utolsó éveit. Zweig számára az emigráció sem hoz gyógy­írt: Brazília lenyűgözi, de képtelen szabadulni az emlékektől vagy megbirkózni a szeretett Európa pusztulása miatt érzett gyászával és a jövőtől való félelmével. Teher, ha szólni kell – még ha kitaszítottként is – a hazája ellen, reménytelen pacifistaként nem tud lelkesedni a háborúért és élete utolsó hónapjaiban mind mélyebb kétségbeesésbe zuhan – fiatal, súlyosan asztmás második feleségével 1942 februárjában követnek el öngyilkosságot, a német telepesek által alapított brazíliai Petrópolisban. Schrader Zweig-filmjéhez igazán remek színészeket választott: Josef Hader virtuóz módon formálja meg a szenvedő alkotót, első feleségének szerepében pedig az utóbbi években ismét örvendetesen aktív Barbara Sukowát köszönthetjük. Meglehet, e film nem éppen a virtuóz vizualitása miatt lesz emlékezetes, de azért akad néhány szépen megkomponált beállítása is. És ne felejtsük azt se, hogy egyik jelenetében hangzik el minden idők egyik legbetegebb Johann Strauss-feldolgozása.

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.