A némasági fogadalmukról ismert kamalduli rend 1782-es feloszlatása után Esterházy-tulajdonba került birtoka sokáig romos állapotban volt, míg néhány éve felújítások sorozatának köszönhetően a kastély és a remeteházak újra látogathatók, sőt a rendhagyó szállást keresők még akár a remeték helyén is éjszakázhatnak.
A kamalduli rend története önmagában is elég izgalmas, és az óránkénti tárlatvezetések során ezt jól el is mondják nekünk. A szobányi cellák helyett kis utcás faluként elképzelendő kolostor elrendezése, vagyis a szerzetesenként egy kis ház plusz egy kis kert zárt magánya jól érzékelteti a rend életformájának sajátosságait. Mivel II. Rákóczi Ferencet francia kamalduliak fogadták be, az itt maradt főúri családok a neki kedves rend patronálásával és Majkra hívásával kívántak tiltakozni, és „alapítványi” finanszírozással megépíttettek egy-egy cellaházat. A központban álló templom sajnos már csak töredékében látható, a kastélyt azonban jól be lehet járni. A jellegzetes barokk freskókkal ellátott tereket szépen felújították, a kiállítótér nagy és információgazdag, még akkor is, ha kissé régimódi és kevéssé alapoz az interakcióra.
Az épületegyüttes II. József döntése után posztógyárként működött, majd Eszterházy Móric tartotta itt vadászatait (Majkkal a Harmonia Cælestis lapjain is találkozhatunk). A II. világháború, majd az államosítás után a hely romlásnak indult, kollégiumként, munkásszállóként működött; a 70–80-as évek bányászati tevékenysége pedig sok kárt okozott – mindezt fotóanyagon követhetjük végig. A kert, a rózsalugas és a látogatók igényeit szolgáló infrastruktúra még némi csinosításra szorul, de a majki tó felett elterülő épületegyüttes érdemes a figyelmünkre: a szerzetesi élet, a nemesi ellenállás és a 19–20. századi arisztokrata élet nyomainak izgalmas összefonódása.
Oroszlány-Majkpuszta
