Kultúra

Becslések szerint az éves műtárgyforgalom 10–30 százaléka hamis képek eladásából jön össze. A hamisítás önmagában nem bűntény, a csalás pedig ritkán bizonyítható.

Lehet, hogy nem jelenik meg jövőre a Színház, a Jelenkor, a Muzsika, a Filmvilág, vagy le kell kapcsolni a litera.hu-t, az NKA bizottsága nem írta ki a jövő évi folyóirat-pályázatokat. Pedig pénz van.

A Számokba fojtva és a Prospero könyvei brit rendezője a Patyomkin páncélos orosz rendezőjének kevesek által ismert arcait villantja fel új filmjében – az Eisenstein Mexikóban megjelenésünk napjától látható a mozikban. A 73 éves brit rendezőt lakóhelyén, Amszterdamban értük utol telefonon.

Nagyon összetett kérdés, hogy miért olyan iszonyatosan nehéz az 1956-os forradalomra „jól” emlékezni. Mi most nem is kísérelnénk meg válaszolni rá, helyette inkább csak szimplán örülünk, hogy A helyben, a Kossuth október 23-i adásában minden nehezítő körülmény és negatív előjel ellenére mintha mégiscsak sikerült volna valami fontosat mondani, ráadásul úgy, hogy a műsor konkrétan nem is a forradalomról szólt. Vagy talán épp ezért.

A budapesti videojáték-fejlesztő és -kiadó cég leginkább számítógépes flippereiről ismert – még a Marvel-filmekhez is ők készítenek adaptációt. Négyen kezdték, ma már több mint hetven alkalmazottat foglalkoztatnak. A cég vezetőjével beszélgettünk.

Majd’ minden kornak megvan a maga saját Szomorú vasárnapja.

Kortárs közegben játszódó filmjei után (Mindenki a mennybe megy, A legboldogabb lány a világon) szokatlan téma felé fordult a román alkotó: történelmi road movie-t rendezett a 19. századi Havasalföldről.

Rezgő kézikamerába csapódó vér és sár, National Geographicba illő tájképek, vonzó és tehetséges sztárok – a legújabb Macbeth-adaptációba tényleg beleadtak apait-anyait.

Senki nem tud semmit. És nem is akar közölni semmit. Akinek nyíltak a kommunikációs útjai, az sebezhető.

Különös gesztus egy zenekar részéről bő másfél hónappal előző, remek visszhangokat begyűjtő albumuk után kiadni egy új zeneanyagot, amely ráadásul nem holmi resztli, hanem teljes értékű, önálló és erős produkció.

A világzene és a nacionalizmus bajosan fér össze. A világzene és az emigráció szinte elválaszthatatlan. Ezek a közhelyek nem csak a budapesti WOMEX-konferenciáin kerültek elő, már a vásár megrendezése előtt is nemzetközi sajtóközleményre „kényszerült” a WOMEX igazgatója. Ebben az európai határok lezárása ellen tiltakozott, kiállva a kulturális változatosság mellett, és elutasítva a xenofóbia minden formáját. Arról is hallani lehetett, hogy a regisztráltak egy csoportja tüntetni készült, és a vásár utolsó délutánján egy laza akcióra is sor került, szolidaritást vállalva a menekültekkel, és fellépve a háború elől menekülőkkel szembeni erőszak ellen.