magyarnarancs.hu: Hogyan jutottatok el odáig, hogy a gyerekkorotokat meghatározó sport lett a szakmátok?
Bánhegyi Kata: Én azt mondanám, hogy inkább belecsöppentem ebbe az egészbe, mintsem tervezett lett volna. Hatévesen kezdtem el ugrálókötelezni, apukám testnevelő tanár, és látott lányokat a tévében kétkötelezni, onnan jött az ötlet, hogy az iskolájában ezt kiegészítő sportágként használja, ebbe kapcsolódtunk bele a testvéremmel. Később arról is tudomást szereztünk, hogy e sportágban is léteznek világszövetségek. Az első versenyre csak nézőként mentünk el, aztán elkezdtünk mi is versenyezni... Tizennyolc évesen hallottam először a cirkuszról, ahová artistákat kerestek különböző extrém sportágakban. Akkor a tesómmal elküldtünk egy bemutatkozó videót Montréalba, aztán elhívtak egy meghallgatásra Franciaországba, és két hónappal később jelentkeztek, hogy engem választottak a szerepre. Nem terveztem gyerekként, hogy cirkuszi artista leszek, így alakult.
Katona Viktor: Nekem sokkal inkább tervezett volt, hogy bekerüljek a Cirque de Soleilbe, már tizennégy éves korom óta erről álmodoztam. Akkor találkoztam egy fiúval, aki épp akkor jött vissza Kanadából, sokat mesélt a cirkuszról, láttam felvételeket a különböző show-król, és akkor eldöntöttem, hogy ott szeretnék majd dolgozni. Tizennyolc éves koromban abbahagytam a tornát, mert csődbe ment a klub, ahová addig tartoztam. Feljöttem Budapestre, elkerültem egy színházhoz meg az artistaiskolába, és egy előadásban látott egy castingos a Cirque de Soleiltől. Még aznap éjszaka felhívott, hogy szeretnék-e hozzájuk csatlakozni. Aztán a négy hónapos edzés után már nem is volt kérdéses, hogy akarok-e maradni, eléggé megtetszett.
| ||
magyarnarancs.hu: Gyerekkorotokban vonzott benneteket a cirkusz?
BK: Szerintem minden gyerek szereti a cirkuszt, ráadásul a sporttevékenységem miatt minden olyasmi érdekelt, amiben fizikális munka van. Szóval, láttam tradicionális előadásokat, de sosem volt álmom, hogy cirkuszi artista legyek, inkább a sportolói oldal, a „fizikalitás” érdekelt.
magyarnarancs.hu: Mitől több ez a cirkusz, mint egy mozgásforma? Mit jelent számotokra a show?
KV: Ez egy hatalmas produkció, ha összerakod a színházat és a varietét, és megspékeled egy nagy koncertshow-val, körülbelül ez a cirkusz, a mi cirkuszunk, legalábbis számunkra itt kezdődik a show.
BK: Teljesen más az egész. Másképp működik, mint mondjuk egy tradicionális cirkusz. Más és több, ha a feltételeket nézzük, ha pedig a produkció történetét, a koreográfiákat, akkor maximálisan megkomponált, szerintem ez teszi a műsort olyanná, ami kiemeli a többi közül.
magyarnarancs.hu: Mi a különbség cirkusz és cirkusz között?
BK: Az talán a legfontosabb különbség, nem is cirkuszi előadásnak hívnám, hanem egy színházi, táncos, összetett produkciónak, ami nem csak cirkusz. De például nincsenek állataink, csak az emberi erőről szól a show, amit a csodálatos kosztümök és a smink egészítenek ki.
KV: Olyanok a feltételek, hogy nekünk tényleg csak azt kell csinálnunk, amihez a legjobban értünk.
magyarnarancs.hu: Mi az oka annak, hogy úgy döntöttetek, nem itthon fogtok érvényesülni? Lett volna lehetőségetek itthon hasonló dolgot csinálni?
KV: A válasz egyszerű, az utazás miatt. Ha itthon dolgozol, maximum csak a vakációk alkalmával teheted meg, hogy elutazz valahova. Mi minden héten várost váltunk, és tízhetente két hét pihenőnk van. Ezzel elég nehéz versenybe keveredni.
| ||
magyarnarancs.hu: És szakmailag? Milyen lehetőségeitek lettek volna itthon?
BK: Nem nagyon van hasonló lehetőség Magyarországon, de még Európában sem.
magyarnarancs.hu: Mi a szerepetek a Quidam című előadásban?
BK: Az ugróköteles műsorszámon belül egy kislány vagyok, mert az egész egy vidám, játszóteres történet, ahol a gyerekek mindenfélét kipróbálhatnak. Egy japán sráccal játszom együtt, mi vagyunk a két szóló, Viktor ebben a számban a kiegészítő csapat tagja, akik nekünk segítenek. De a műsor során más szerepeket is magamra kell öltenem.
KV: A karakterem neve kenguru, de ezen belül sok mindent el lehet képzelni. Leginkább a kenguru személyiségét kell megjeleníteni, hogy bökdösős, olyan valaki, aki feszültséget teremt. Az én számom egyébként a kötél, amit ezúttal függőlegesen kell elképzelni, amin táncolunk, olyan, mint egy tornaóra, kötelet kell mászni, csak mi még hurkolunk egy-két csomót a derekunkra, a lábunkra, így csinálunk különböző trükköket a levegőben.
magyarnarancs.hu: Viktor, te helyettesítő bohócként is szoktál szerepelni más előadásokban, hogyan trenírozod magad erre a szerepre?
KV: Ez inkább egy mentális felkészülés, mondhatnám, hogy érzelmi, mert érzéseket akarsz közvetíteni a közönségnek, vizualizálod magadnak a feladatot, belebújsz kicsit a közönség bőrébe, hogy felmérd a reakcióikat.
