A jobboldalon belüli kultúr- és kenyérharc első áldozata lett a Balassi igazgatója

Nemcsak a menesztett Hammerstein Judittal volt problémája a NER-nek, hanem az általa vezetett intézménnyel is.

A magyar kultúrát külföldön terjesztő, különböző formákban 2002 óta működő Balassi Intézet (BI) vezetését hiába bízták kipróbált Fidesz-káderre, és a BI-t hiába fésülték be 2014-ben a külügyminisztériumi struktúrába, az intézet még így is jobbára szakmai alapon és a viszonylagos önállóság igényével működött.

Már azzal idegen elem volt a külügy és így a NER testében, hogy vezetői nem tekintették evidensnek a teljes igazodást a propagandához – nem csoda hát, ha a kultúrharcot hirdető Magyar Idők-cikksorozat első darabjaiban megvádolták a BI-t SZDSZ-közeliséggel, „balliberális” körök kiszolgálásával, a konzervatív értelmiségiek kiszorításával – márpedig a jobboldalon ezekből egy is bőven elég a halálos ítélethez.

Az intézet elsorvasztása egy hosszabb folyamat része, melynek során a BI működéséből kilúgoztak minden olyan elemet, amelynek bármi köze volt a kultúra, a kulturális jelenségek szakmai alapú megközelítéséhez. A végeredmény nem is lehetett más, mint az értelmes projektek fokozatos felszámolása, és az intézet további útja is sejthető: a légmentes illeszkedés a zajos kultúrpropagandába.

A BI szomorú és egyre magától értetődőbb történetét a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvashatják. A lap már a standokon, illetve itt lehet rá előfizetni.