Demeter Szilárd most "funkcionális analfabéta újságírókról" és "éhenkórász költőkről" beszélt

Megint odatette magát a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, aki magát "kovászembernek" tartja az irodalom terén. 

Videóinterjút adott a Heteknek Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója. A botrányos kijelentései kapcsán Demeter itt azt fejtegette, hogy azért fogalmaz úgy, ahogy, mert a célja, hogy "ebédlőasztal mellé vigye a témát", mert szerinte a kultúráról és a művészetekről is az embereknek kell vitatkoznia az elitek helyett, mert "a kultúra a mi immunrendszerünk, az véd meg minket a globális őrületektől". 

Ezután közölte, hogy a kijelentéseit amúgy is szelektíven szokták idézni. "Nem tudom eldönteni, hogy csak a rosszindulat, vagy a funkcionális analfabetizmus az oka" – elmélkedett, mondván, főleg az ellenzéki sajtóban csak kiragadják egy-két mondatát, és bár ez a politikai újságírás természete, szerinte nem is értik, amit leírt. 

"Amikor funkcionális analfabéta újságírók próbálják fújni a passzátszelet, az régen rossz"

– jelentette ki, hozzátéve, hogy ő amúgy ugyanazt szokta mondani, néha egybitesen, néha érvelve, de a magyar sajtóban amúgy sem nagyon van lehetőség arra, hogy hosszan érvelve fejtse ki a nézeteit. 

A magyar sajtóról általánosságban úgy nyilatkozott, hogy "borzasztó állapotban van", és a hazai újságírás rákfenéje a "fikázó kultúra", míg például a francia sajtóban még vannak esszé típusú filozofikus érvelő írások. Hozzátette, hogy talán még az utolsó érvelő-esszéizáló publicista Tamás Gáspár Miklós, aki viszont "túlírja azt, amit igaznak gondol", ő ettől függetlenül nagy élvezettel olvassa és "nagyon bírja az öreget". 

A másik probléma a magyar újságírásban Demeter szerint "a gonzó újságírás után honosodott meg", és ez azt jelenti, hogy szerinte nem figyelnek oda a tényekre, és inkább csak értelmezik az egy-egy kiragadott tényt. "A magyar újságíró az igazat akarja mondani, nem csak a valódit, csak azt felejti el, hogy igazat mondani a költő feladata. A magyar újságírás gyakorlatilag költészet, de annak viszont rossz" – jelentette ki. 

A korábbi kijelentésére utalva és a kortárs irodalom értékelésével kapcsolatban azt mondta, szerinte van egy minőségelv, amely alapján meg lehet ítélni, hogy egy írásmű bizonyos minőség felett vagy alatt van, és általános tény, hogy egy adott korban megtermelődő írásművek 80 százaléka kihull a rostán, 20 százalék az, ami maradandó. Amúgy örül annak, hogy sok a kulturális mű, de ha az a kérdés, hogy mire költik a közpénzt, akkor szerinte rengeteg pénzt költenek kultúrára 

"és a középszert finanszírozzuk".

Szerinte ugyanis a magyar kultúra versenyelőnyét vékonyítják azzal, hogy mindenki kap pénzt, és nincs kritikusi réteg, mert a teljesítmény helyett a személyt nézik, ha valaki költő, akkor jár neki alkotói támogatás. "És nekem ebből elegem van" – jelentette ki. 

Végül azt mondta,

"el nem venném a pénzt az éhenkórász költőinktől, íróinktól, én úgy látom, rájuk fér egy kis támogatás, csak teljesítménykényszer alá helyezném őket" 

– fogalmazott. Mint mondta, ezt a Térey-ösztöndíjnál ki is próbálták, és mindenki "neki is állt dolgozni ezerrel". Most azon gondolkoznak, hogy kapjon mindenki alapösztöndíjat, és az kapjon csak nagyobb ösztöndíjat, akinek az ösztöndíj ideje alatt alkotott művét egy független ítészekből álló bizottság jónak találja. 

Demeter szerint amúgy a szakmán belül mindenki hazudik mindenkinek, és nem mondják meg őszintén egymásnak, hogy mit gondolnak a másik teljesítményéről. Most azzal magyarázta a korábbi kijelentéseit, hogy "ez kvázi búcsújátéka volt a kortárs irodalommal való foglalatosságaimnak", és ezért "azt gondoltam, hogy megcsinálom azt, amit ők szoktak, főleg a liberálisok, hogy nagy pofával mindenfajta megalapozottság nélkül, fentről, hatalmas egóval megmondom, hogy hát ti nem vagytok jók, ti vagytok a mocsár,

tehát a fagyi visszanyal szindrómával megpróbáltam, hogy mennyire esik ez nekik jól. Nem esett jól."

Ettől függetlenül szerinte a többség nagyrészt igazat adott neki. 

Elmondta, hogy 1998 óta nem jár színházba, de ez "magánügy és magánéleti probléma", hogy miért nem szereti. Hozzátette, neki nem is feladata a színházzal foglalkozni, mert az Vidnyánszky Attila feladata, Káel Csabáé pedig a film, hármukra úgy hivatkozott mint "kovászemberek, akik megpróbálják jobbá vagy sokszínűbbé tenni az adott területet". 

Közölte azt is, hogy gasztronómiával sem foglalkozik, mert nem szeret enni, és hogy a kolbász-csülök-szalonna szentháromságon túl számára nem is létezik gasztronómia. 

Az interjúban egyébként sok minden másról is szó esett, például arról, hogy az olvasás szerepe csökken és a kortárs kultúra a vizualitás irányába tolódik el, ezen élményszerű kulturális eseményekkel akar változtatni; kifejtette a nézeteit az EU-ról is; és értekezett arról is, hogy a woke-mozgalom tagjai már elit pozíciókat is szereztek.

A teljes beszélgetést itt lehet megnézni.