Kultúra

Ember embernek farkasa, a világ pokol, amelyben az emberek elkínzott lelkek és egymás kínzói is egyben – a pokol a másik ember, tehetnénk még hozzá.

Ha, ne adj’ isten, valakit a cím vagy az alcím felcsigázna, és rögtön tekerne is a Kossuthra, ne tegye. A sorozat ugyanis épp most ért véget. Kétszáz részesre tervezték, január 22-én, a Magyar Kultúra Napján indult, és az év 221. reggelén, augusztus 9-én a félhetes hírek után el is hangzott a befejező rész.

Kifutókoncert, catwalk koncert, látvány, fashion-, illetve koncertszínház: csak pár elnevezés azok közül, amikbe megpróbálták már beszorítani a Halas–Nagy alkotópáros különleges, a kórus-színház és az extrém divatbemutató ötvözéséből kiinduló előadásait. Az első két, egész estés darabjuk, a Tabu Kollekció (2016) és az Ügy (2018) után most is kísérleteztek, ezúttal a gasztronómiát híva be a játékba.

A napokban járta be a sajtót a hír, hogy az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) legújabb elemzése szerint még súlyosabbnak tűnik a klímakatasztrófa, amely felé robogunk, ezért még sürgetőbb lenne, hogy össztársadalmilag tegyünk valamit a bolygónkért, és persze ezzel szoros összefüggésben magunkért is. Ennek fényében még aktuálisabbá és életközelibbé válik e kiállítás, amelynek szélesebb horizontjában ez a kérdés is helyet kap.

„Nem kell agyhalottá válnod, ha bulizol” – állítja a Dubioza kolektiv, akik táncos reggae-, dub- és punkslágereket írnak balkáni oligarchákról, a menekültválságról vagy épp a torrentezés szépségeiről, legutóbbi lemezüket pedig az álhírek kifigurázásának szentelték. A bosnyák zenekar két alapítójával, Brano Jakubović billentyűs-DJ-vel és Vedran Mujagić basszusgitárossal a Budapest Parkban adott koncertjük előtt beszélgettünk.

Az iskolakezdés a legtöbb esetben nemcsak móka és kacagás: az új helyzet, az új közösség, pláne akkor, ha valaki nem átlagos, sok szorongást okozhat.

Az újabb menekültválság küszöbén talán nem árt logikusan, rendszerezetten áttekinteni, milyen érvek szólnak a bevándorlás, a menekültek beengedése mellett.

A 11 éve alakult zenekarnak eddig csak néhány magyar nyelvű dala volt, de a Ha megnyitod a szíved és a Jól áll nekem az élet komoly népszerűséget ért el, ami borítékolta, hogy előbb-utóbb jobban el fognak mozdulni ebbe az irányba.

Egy Guy nevű srác minden áldott nap ugyanabban az időpontban kel, ugyanazt a reggeli, semmitmondó rutint pörgeti, munkába menet pedig ugyanazokkal az emberekkel találkozik, és ugyanazt a kávét rendeli a jól ismert baristájától.

Amikor a szélfiúk elérik a tízéves kort, munkába állnak: kapnak egy saját körhintát, és azzal utaznak.

A valóságtól kábé másfél utcányira laknak a rom-kom hősök, azok a lányok és fiúk, akik Ernst Lubitsch óta addig-addig utálják egymást, míg végül heves ölelésben forrnak egybe, beteljesítve a boldog véget.

Napjaink egyik vezető jazz-zongoristája azt álmodta, hogy Brahms egy reggel erősen bluesos hangulatra ébred. Ezt a jelenetet zenésítette meg.

Vannak távok, amelyeket egyszerűen be kell járni. Mint a Budapest–Balaton és a Moszkva–Petuski. Ébren, álomban vagy egy könyvben, az már szinte mindegy is.