Most jött el a pillanat, hogy egy teljes albumot szenteljenek az anyanyelvüknek. Tíz dal került rá, amelyek közül négyet már korábban közzétettek, a többi viszont csak koncerteken és limitált kiadású vinylen volt hallható, mivel a digitális megjelenést tudatosan későbbre időzítették. A szövegeket Vitáris Iván énekes és Balla Máté gitáros jegyzi, azokat sokszor soronként rakták össze, a végeredmény mégis koherens. Nagy hazai példaképeikhez is ezzel kerültek legközelebb, a Fejezd be például simán elmenne LGT-számnak, ha Somló Tamás énekhangját képzeljük hozzá.
Zeneileg szintén nagy változáson ment át az együttes, több tagcserén vannak túl, ami rányomja a bélyegét a megszólalásra. A Budai Pop a címéhez méltóan kevésbé karcos, mint a korábbi lemezek, érződik rajta, hogy a rock mellett számos más műfajból merítettek. Modernebb szintihangzásokkal is kísérleteztek, a Van aki úgy szeret például teljesen billentyűshangszer-központú dal, amire eddig nem sok példa volt. A végeredmény egy minden eddiginél fülbemászóbb anyag lett, még úgy is, hogy a Take My Handhez fogható sláger valószínűleg nem fog kikerülni róla. Azért viszont nagy kár, hogy Vitáris csak néhányszor (például a Mik ezek a hangok refrénjében és talán még a Mást vártamban) engedi ki igazán a hangját, pedig ez a Parazol egyik legnagyobb erőssége.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
