Visszhang: lemez

Ivan & The Parazol: Budai Pop

Visszhang

A 11 éve alakult zenekarnak eddig csak néhány magyar nyelvű dala volt, de a Ha megnyitod a szíved és a Jól áll nekem az élet komoly népszerűséget ért el, ami borítékolta, hogy előbb-utóbb jobban el fognak mozdulni ebbe az irányba.

Most jött el a pillanat, hogy egy teljes albumot szenteljenek az anyanyelvüknek. Tíz dal került rá, amelyek közül négyet már korábban közzétettek, a többi viszont csak koncerteken és limitált kiadású vinylen volt hallható, mivel a digitális megjelenést tudatosan későbbre időzítették. A szövegeket Vitáris Iván énekes és Balla Máté gitáros jegyzi, azokat sokszor soronként rakták össze, a végeredmény mégis koherens. Nagy hazai példaképeikhez is ezzel kerültek legközelebb, a Fejezd be például simán elmenne LGT-számnak, ha Somló Tamás énekhangját képzeljük hozzá.

Zeneileg szintén nagy változáson ment át az együttes, több tagcserén vannak túl, ami rányomja a bélyegét a megszólalásra. A Budai Pop a címéhez méltóan kevésbé karcos, mint a korábbi lemezek, érződik rajta, hogy a rock mellett számos más műfajból merítettek. Modernebb szintihangzásokkal is kísérleteztek, a Van aki úgy szeret például teljesen billentyűshangszer-központú dal, amire eddig nem sok példa volt. A végeredmény egy minden eddiginél fülbemászóbb anyag lett, még úgy is, hogy a Take My Handhez fogható sláger valószínűleg nem fog kikerülni róla. Azért viszont nagy kár, hogy Vitáris csak néhányszor (például a Mik ezek a hangok refrénjében és talán még a Mást vártamban) engedi ki igazán a hangját, pedig ez a Parazol egyik legnagyobb erőssége.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.