Kovácsy Tibor 1951–2015

  • - kyt -
  • 2015. június 11.

Kultúra

Meghalt a Kovácsy. Nem csupán egy kitűnő szerkesztőt, szerzőt, remek barátot vesztettünk el, sokkal többet ezeknél. Egyelőre nincsenek szavaink, összetörtünk. Itt az utolsó cikke.
false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Könyv
Simone de Beauvoir: Félreértés Moszkvában

Simone de Beauvoir is lassan besorol a – legalábbis nálunk – feledésbe merülő szerzők közé, és ebben nem kis része van a szocializmusba mint jövőképbe vetett hitének, amely inkább idegesítő, mint megmosolyogtató. Egyszerűen képtelenség ugyan­is elfelejteni, hogy egy aljas, hazug, kegyetlen társadalmi gyakorlat körüli okoskodásról van szó. A világméretű önképzőkörnek Beauvoir éppen úgy résztvevője volt, mint férje, Sartre, és nem igazán érdekel, ki mikor mit bánt meg vagy revideált.
Ugyanakkor az emlékeimben 
Beauvoir igen éles eszű, a hangulatteremtésben világos beszéddel jeleskedő alkotóként maradt meg, és ez ebben a kisregényben is tetten érhető. Egy idős házaspár utazik Moszkvába, mert ott él a férfi korábbi házasságából lett felnőtt lánya, a szovjet viszonyokhoz képest önálló, öntudatos, derűs nő. A látogatás során egyrészt az évek múlásával, másrészt társadalmi eszményeinek kiüresedésével kell szembenéznie a két embernek, ami a hétköznapjaikat meg-megkeseríti, hiába a szórakozóhelyek, ahová – csodák csodája – mindig különösebb nehézség nélkül sikerül bejutniuk. És hiába írunk 1966-ot, soha, sehol fel nem bukkan a külföldi vendégek körül sompolygó rendőr, kirendelt besúgó.
A szerző által eredetileg egy kötetbe szánt, majd kihagyott írás nemcsak nálunk, Franciaországban is jelentős késéssel jelent meg, amikor már kissé avíttnak tűnnek az efféle mondatok: „Nem lesz könnyű megszabadulnotok ettől a nacionalista szemlélettől (…). (…) amit az imént mondtál, mintha azt jelentené, hogy többé nem vagytok forradalmi ország, és hogy ez jól is van így.” Ilyen súlyú provokációt nem lehet eltűrni, úgyhogy a megszólított frappánsan bonyolult választ ad – ha nem is felel ezzel a kérdésre. Erőteljes hangulatú kordokumentum: ennek mondható a könyv.

Fordította: Takács M. József. Jaffa, 2015, 159 oldal, 2490 Ft

***

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.