Kultúra
Az új lélek
Pavel Vilikovský (1941–2020) a szlovák posztmodern próza nagymestere volt, igazi sztár, akit nálunk Esterházy Péter szlovák megfelelőjeként szokás emlegetni.
Minden szenvedés ellenére
Felvillanó fények, tíz ember fekszik a színpadon. A villódzásból felsejlő mozdulatok aztán közös hullámzásba torkollnak, miközben a világítás is megnyugszik. A tagok egyszerre mozognak, aztán szépen lassan, egyesével, ki-ki a saját ritmusában folytatja, hogy aztán újra egy ritmusban létezzenek.
Végre eljött az a nap
Az év egyik legnagyobb és legfontosabb visszatérése Matt Johnsonhoz és The The nevű, lényegében egyszemélyes zenekarához köthető.
Hol vannak a rómaiak?
Ha van bármi, ami megkülönbözteti az embert az állattól, az a történetmesélés, a képesség, hogy úgy mondjunk el valamit, ahogy… lehetett volna, kijavítva a valóságot, ahol az elbukott.
Zsúr
Aki nem tudja
A napokban Budapesten parádézó veterán géniusz, Wim Wenders 1987-es remekművében, a Berlin felett az égben a gyerekek látják azt a szemükkel, amit a felnőttek el sem tudnak képzelni: az ég összes angyalait.
Önmagával osztható
A kizárólag új szövegeket tartalmazó, több mint kétszáz oldalas verseskötet nagy ívű koncepciót sejtet.
„Mit kaptunk az oroszoktól”
„Már megint itt van a szerelem”
Goethe Wertherje a semmiből lépett elő, népszerűsége máig töretlen. Napóleon hétszer elolvasta, és harmincnégy évvel a megjelenése után Türingián átvonulva mindenképpen találkozni akart a szerzővel. A történet épp 250 éve kezdődött.
Nem félünk a kvantumtól
Nevezték már nem fikciós regénynek, Wikipedia-regénynek, jelenben játszódó disztópiának, miközben az sem egészen világos, hogy valóban regényről van-e szó.
Hahó, Ötzi!
A két svájci szerző két évtizeden át dolgozott a könyvön, és végül egy kivételesen gazdag forrásanyagból építkező, meggyőzően tálalt és végig érdekfeszítő könyv született Európa klímatörténetéről.