A Maladype - Találkozások Színháza és a Bárka Színház társulatának tagjával néhány nappal Hölderlin Empedoklész című drámájának utolsó előadása után beszélgettünk.
Tavasszal még izgalmas hírnek számított, hogy új Roxy Music-album készül, Bryan Ferry pedig feldolgozásalbumot jelentetett meg. Csakhogy a címlapokra nem emiatt, hanem egy "kis színes", pontosabban egy "kis barna" nyomán került az immár 61 éves nemzetközi playboy: a Welt am Sonntagnak adott interjújában hódolatát fejezte ki a náci parádék és egyenruhák, valamint Albert Speer és Leni Riefenstahl iránt.
A Stateless kétségtelenül egyike a legígéretesebb brit zenekaroknak: a Leedsből származó öt angol szinte mindent tud, amit a kompozíciós technikákról ismerni lehet. Elbűvölő dalokat írnak, melyeket remek hangszerelésben és igen impresszíven adnak elő - mondhatni: mi kéne még?
A borzalmasan hangzó zene az egyetlen, amit érdemes játszani - véli Matt Korvette, kis zajzenei szemlénk egyik főszereplője, a Pissed Jeans frontembere. Oldalunk további játékosai sem gondolkodhatnak erről különösebben másként.
"Az 1956-os forradalom az egykorú nemzetközi sajtóban" - ezt az alcímet viseli a Tischler János szerkesztette válogatáskötet, amely közel harminc napilap írásaiból tallózva rekonstruálja világtörténeti pillanatunk korabeli médiafogadtatását.
Arno Geiger negyedik regénye komolyabb sikerrel büszkélkedhet. Valami olyasmivel, amiről hőse, Philipp Erlach is unottan álmodozik, mikor átveszi nagyszülői örökségét, a bécsi villát. A könyv 2005-ben elnyerte a Német Könyvdíjat, vagyis a legjobb német nyelvű regénynek kijáró elismerést, melyet már első alkalommal kénytelenek voltak Frankfurtban az osztrákoknak átengedni.
Ha azt mondom, hogy a Mai Manó Ház kiállítótereiben látható fényképek elsősorban a szubjektivitásukkal fogtak meg, ezzel magát a semmit mondom - vélhetném, és mégsem érzem így. Igen, pontosan erről, egy erőteljes érzésről van szó, egy benyomásról: mintha azt sugallnák ezek a képek, hogy amit ábrázolnak, az a valóságban egészen biztosan nem így van, így nem lehet, vagy ha lehet, akkor viszont bárhogy lehet.
A Sajtó Házának kerthelyiségében a múlt században jártunk utoljára. Aranytollnak vagy Golyóstollnak nevezték, lényege a szerény árfekvésű, bőséges ételválaszték volt.
A jövő héten a Zenegyűlölő a bajor fővárosba teszi át jéghelyét, de arra a koncertre már visszatér, amelyen Schiff András zongorázik (Mozart: d-moll zongoraverseny, K. 466) és vezényli a Budapesti Fesztiválzenekart (műsoron Haydn és Schubert egy-egy szimfóniája, valamint Mozart: Don Giovanni nyitány; MűPa, 9-én és 10-én 19.45, illetve 11-én 18.00)
Amikor meghallom, hogy Szicíliában a napot jéghideg kávégranitával indítják, friss, foszlós briós társaságában, belesárgulok az irigységbe. Hát nem zseniális? Miért ott, és miért nem nálunk?
Szenzációs bejelentést tett Hiller István kulturális miniszter június 8-án a Római Magyar Akadémián (RMA), éppen az intézmény fennállásának nyolcvanadik évfordulóján: magyar kutatók azonosították Botticelli első hiteles alkotását egy esztergomi freskón. "Ütközzenek csak a vélemények!" - így a miniszter. De mi van a freskóval?