Kultúra

"Formákon múlik az élet" - jelenti ki a regény névtelen hőse a könyv vége felé, az anarchista forradalmárnő piros virágokkal díszített fehér bugyijáról elmélkedve. A forradalmárnőknek is van alsóneműjük, s noha ez a tapasztalat megnyugtatóan hat az Angst hősére, megnyugvása csak átmeneti. Nagy Gergely regénye pedig semmi okot nem ad rá az olvasónak, hogy osztozzék ebben az érzésben.

Elhagyott, magukra maradt gyerekek egy világtól elzárt nevelőotthonban az ötvenes évek végén: kész parabola, de jobb esetben is mikrokozmosz, a kinti társadalom modellje.

Jelenlétünkkel a rákospalotai Fő út szívét törjük darabokra, akár a panelházszigetek az ódon házsorokat.

Köztudott, hogy a belga Maurice Maeterlinck, a Pelléas és Mélisande szerzője erősen vonakodott beleegyezni, hogy Claude Debussy operát írjon drámájából. Végül feltehetően Eric Satie közbenjárása segített, de ekkor sem értek véget a bonyodalmak.

Tojás, tej, karamell. Égetett krém, katalán krém, karamellkrém. Anglia, Spanyolország, Franciaország. Melyik fogalom pontosan mit takar, és vajon melyik országot illeti meg a feltalálás dicsősége?

kulthírek

"A visszaemlékezés egy szinten él hétköznapi életünk reális eseményeivel" - írja Tadeusz Kantor A halott osztályhoz készült jegyzeteiben. Amikor a lengyel színházcsináló visszatér szülőfalujának földszintes iskolájához, és betekint annak ablakán, úgy érzi, mintha még mindig bent ülne a halott osztály ugyanabban a teremben. Úgy tűnik, a múlt betölti a jelen idő minden apró rését.

A jobboldali többségű Pest Megyei Önkormányzat nemrég úgy döntött, hogy öt területi múzeumát kiállítóhellyé minősíti át. A döntésre az áment a kultusztárcának kéne rámondania. A megye és az érintett városok közti politikai ellentétek ködfüggönye mögül a magyar múzeumpolitika sorskérdései sejlenek fel.

Májusban véget ért a rádiós családregény, amely 1959 óta 2500 epizódon át mesélte-mesketélte egy képzeletbeli, egyszersmind roppant népes família történetét. Visszatekintésünkben e korszakokon átívelő műsorszámot parentáljuk.

A hangjukat elektromos forrásból nyerő hangszerek történetét a közelmúltban Mandel Róbert egy szépen illusztrált könyvben, könnyen emészthető formában, de tudományos alapossággal összegezte (Elektrofon hangszerek, Kossuth Kiadó, 2007) - a vele folytatott beszélgetést azonban csak jó hatszáz évvel korábbra visszanyúlva volt érdemes elkezdeni, hiszen ő közismerten a régizene elkötelezettje is.

Nyolc kis kritika

Röviden: ez a film egy pocsékul öltözött angolról szól, aki Stanley Kubricknak mondta magát, és egy csomó másik - valamivel jobban öltözött - angolról, akik ezt elhitték neki. Fizették az álhíresség vacsoráját, töltöttek, ha kifogyott a poharából az ital, boldogan sütkéreztek a meggyőződésük szerint rájuk is hulló dicsfényben, mígnem kiderült, hogy rászedték őket.

A bohózatot a Nemzeti Színház stúdiójában mutatták be. A helyet a bemutató napján Gobbi Hildáról nevezték el. Ezzel a névhasználattal én írásban még várnék egy kicsit; egyrészt szoknom kell, másrészt ki tudja, nem lesz-e az egész ház egy konferenciaközpont kiszolgáló traktusa hamarosan, ahhoz meg mi köze lenne Gobbinak. Amúgy meg, ha valamire, hát erre biztosan illik a mondás, miszerint a Nemzeti Színházért küzdő és adakozást indító Gobbi Hilda "nem ilyen lovat akart". Hiába nézi már vagy öt éve elgondolkodva egy bronzzsöllyéből Párkányi Péter szobra az épületet - rajta Párkányi Péter múzsáival -, nem és nem bírja lenyomni a saját torkán... Sem a textust, sem a kontextust - hogy pontosabb legyek. Ennyit erről.

A filatelisták parabélyegnek nevezik a nem postai használatra szánt bélyegeket - ilyen például az okmánybélyeg vagy a művészbélyeg is. A művészbélyeg (artist's stamp) különbözik a bélyegre szánt műalkotásoktól (art for stamp) vagy a bélyegművektől (art as stamp) - a fogalom alatt a művészek saját gyártmányú bélyegeit értjük.