Kultúra

Magam speciel miatta maradtam fönn hétfő hajnalig, de különösebb csalódás nem ért, hogy mégsem futott be - előtte este kétszer is leadta a tévé, hosszú ideje szóltak róla a hírek: csak az nem nézte meg, aki nem akarta (speciel ehhez kellett nagyon az Oscar-jelölés), tehát minden rendben.

Bullás József a nyolcvanas évek második felétől - egy darabig az újszenzibilitásba befogadott művészként - végigpróbálta a korszak szinte minden kurrens stílusát és stíluspatentjét. Bullás József a nyolcvanas évek második felétől - egy darabig az újszenzibilitásba befogadott művészként - végigpróbálta a korszak szinte minden kurrens stílusát és stíluspatentjét. Vásznaira rátelepítette az olasz transzavantgárd, a német Heftige Malerei, az amerikai new wave és - a hazai zeitgeistnek megfelelően - a hajdani budapesti Európai Iskola forma- és gesztuskészletét.

Fehér bőrű rapper bontogatja szárnyait egy Detroit nevű városban - amit látunk, lehetne akár Eminem szép és igaz története is, sokan mondják is a 8 mérföldet Eminem-filmnek, pedig szó sincs róla.

"Ott, ahol most a hinta száll, / Vén zsiványnak a szobra áll, / Volt egy nagy-nagy öreg faház, / S körülötte kiskocsma száz. (...) Legyen a Horváth-kertben Budán, / Szombaton este fél nyolc után..."

A Zenegyűlölő emlékezetében még élénken él a kép, melynek főszereplője Lukin László. A tévés Zenélő órák című, úgynevezett ismeretterjesztő műsor egyik vezetője, a "kokiosztogatóként" is elhíresült énektanár a Fazekasban drámai hangon jelentette be az osztálynak, hogy meghalt Kodály Zoltán.

Mi jut eszünkbe a vaníliáról? Először talán a borsos ára. Az édes, bódító aromája. A vaníliafagyi és a madártej.

kulthírek

Feleségét a forró dobkályha mellé ültették télikabátban, s amikor a széle már pörkölődni kezdett, a parasztgazda aláírta az őt valamiért elítélő papírt. Más alkalmakkor gondosan ápolt pödrött bajszát szálanként tépdesték ki, vagy csak egyszerűen megverték. Hogy miért?

Grigorij Salvovics Cshartisvili grúz születésű orosz japanológus, irodalomtörténész, lapszerkesztő élete derekán úgy dönt, hogy új foglalkozást keres magának. A moszkvai metrón utaztában arra lesz figyelmes, hogy egy hölgy újságpapírba kötött könyvbe temetkezik. Közelebb hajol, s lám, olcsó krimit rejt a borító. Ráadásul a hölgy nem más, mint a saját felesége. "Írj jobbat, ha tudsz!" - mordul rá az asszony.

A kiváló történész ezúttal olyan témához nyúlt, amelyről vagy négy évtizeden át semmit vagy csak ordas hazugságokat lehetett leírni. Ráadásul könyve konkrét évfordulóhoz is kapcsolódik: most múlt hatvan éve, hogy 1947. február 10-én aláírták a második világháborút magyar részről lezáró párizsi békeszerződést, amit még az év nyarán - némi vita után, de azért a beletörődés jegyében - a magyar parlament is ratifikált.

Mit is ünneplünk augusztus 20-án? Államalapítónkat, az új kenyeret, az alkotmányt, a nemzeti megmaradást? Korszakonként mást és mást, azt, amit az adott kurzus - a dualizmustól, a Horthy- és Kádár-koron keresztül a millecentenáriumig - megkövetelt, amit a hatalmon lévő rendszer a maga legitimációja szempontjából fontosnak tartott.

Az angol irodalom nagyon erős. Árnyalni kell persze a kijelentést: az angol nyelvű irodalom hihetetlenül erős, hiszen a jó nevű és jól író szerzők többsége vagy nem Angliában látta meg a napvilágot, vagy bevándorló, vagy volt gyarmatokon születettek gyermeke.

Van Shelleynek egy verse: Az érzékeny plánta, amely egy reménytelenül szerelmes mimózáról szól. E mimosa pudica a kert többi növényétől eltérően nem a saját fajtabeliek közül keres magának társat, hanem magába a Szépségbe szerelmes.

Nagy Koppány Zsolt regényét olvasva nehéz elsőre pontosan megmondani, hogy mivel (vagy kivel) is állunk szemben.