Kultúra

Kérdés, hogy nagy effektekhez, tűzijátékos durrogáshoz, felszínes és felszíni hatáshoz szoktatott mindennapjainkban van-e még szemünk arra, hogy észrevegyük az első felvonásban a díszlet egyik kevéssé látványos darabját, a kis agancsos fogast oldalt...

Egy ismerősöm hívott fel a közelmúltban a hírrel, hogy megjelent egy összeállítás Andorka Eszter (1970-2003) munkáiból, és azt kérdezte, volna-e kedvem írni a könyvről. Az jutott az eszembe, hogy mennyire szíven ütött, lassan négy éve, amikor a halálhírét olvastam: valaki, akinek lelkészként és szociális munkásként segített, megölte. Mostanáig, az írásaiból és a róla szóló írásokból összeállított emlékkönyv megjelenéséig aztán nem hallottam róla.

Noha újabban a történelemfilozófia kikecmeregni látszik a dőre elmefuttatások rondabugyrából, azért a művelt magyar társaság, mi több, a historikusszakma tagadhatatlanul máig őriz valamicskét abból a viszolygásból, amit mondvacsinált ősünk, a turáni lovas az elvont okoskodással szemben táplált.

Olyan friss, hogy még talán forró is. A Sztornó még ki sem kopott egészen a mozikból, a lusták máris nézhetik a fotelból.

A Pozsonyi úti étterem olyan pesti legenda, amelynek dicsőséges múltját emlegetve a nyugállományú katonatiszt éppúgy könnyekkel küszködik, mint a vihar sújtotta táncdalénekes.

"Tizennyolc viszkit ittam egy menetben, asszem ez rekord..." Ha a múltkor egy antialkoholista zárszavait idéztük, folytassuk most egy telivérbeli kocsmacsődör állítólagos utolsó mondatával.

Párizs, Montmartre, Sacré-Coeur. A séta után átfagyva keressük a helyet, ahol kinéz egy forró leves. Mivel azonban vasárnap van, minden valamirevaló étterem zárva.

kulthírek

Döbbenten olvastam a többnyire nagyszerű Radics Viktória igazán nem nagyszerű írását a legutóbbi lapszámban (Hősök és árulók. Egy hamis beszédmódról, Magyar Narancs, 2007. január 25.). A szerző olyan dolgokat kezel evidenciaként és kér számon kombattáns hangnemben Kornis Mihályon, amelyek vagy messze nem evidensek, vagy éppenséggel önmagukban értelmezhetetlenek.

Régen megvoltak a magunk kis szabályai, de ma már nem sokra megyünk velük - sokáig a közepes fokozatú sztár (mondjuk Martin Sheen, az elnöki széria sikere előtt, vagy épp Dennis Hopper bármikor), netán másodvonalbeli hirigjani (a kedvencem Lorenzo Lamas) egyedüli jelenléte biztos garanciának tűnt. De ma már roppant nehéz megmondani, hogy mitől "B" a B film.

A "British reserve", a kimért gentleman exportképes filmikonja. Jelenleg a lánya életéért aggódik a Parfüm: Egy gyilkos története című filmben. A Die Hard - Drágán add az életed, a Galaxy Quest, a Michael Collins, az Értelem és érzelem, a Dogma, a Robin Hood és a Harry Potter-széria hatvanéves sztárjával a Berlinalén beszéltünk.

Nyolc kis kritika

Ha valakiben tán (persze oktalanul) kétségek merültek volna fel afelől, hogy létezik-e igényes, szórakoztató, független (ha úgy tetszik, underground) hiphop, annak most derekas pakkot hozott az eltévedt Mikulás: nem is egy, de rögvest három kiadvány bizonyítja: él és virul is a magyar nyelvű rap.