Ady Endre hajdani törzskocsmája az elmúlt években a Goethe Intézet földszinti traktusaként, Eckermann néven vált népszerű kávéházzá. Nemrég ismét Három Holló lett - de hogy meg is maradhat-e, az kemény ingatlanhasznosítási kérdés.
Csinált már filmet fiatalkorú bűnözőkről (Funny Games), nemi fejlődésben megrekedt aggszűzről (A zongoratanárnő) vagy éppen múltja sötét foltjával szembesülő értelmiségiről (Rejtve). Lehet szeretni vagy gyűlölni, nincs középút az osztrák származású, Franciaországban élő és alkotó rendező megítélésében.
Dénes Ágnesként Magyarországon született, majd a világháború alatt Svédországba, onnan a hatvanas években az Egyesült Államokba költözött. A világ első ökológiai művészeti alkotásának készítőjeként tartják számon.
Ünnepek táján a szép, nagy, sokképes könyvnek keletje van, az pedig, hogy "Párizs", történjék a világban bármi, nehezen überelhető bemondás marad. Csupa kellem, megcsillanás, fűszeres izgalom. Párizs.
A kilencvenes évek utolsó néhány esztendejében figyelemre méltó egyidejűséggel köszönt le a színről az amerikai noise-rock mezőny - a búcsút még közvetlenül megelőzően is remekműveket világra vajúdó - élvonala:
Alice Russell napjaink egyik legkiemelkedőbb brit soul/blues/r'n'b énekesnője - nem kell megijedni: amit csinál, az egy pillanatra sem lesz idegesítő, (zene)csatornatöltelék árenbí.
Amióta a Watermark albumról kislemezként világslágerré lett Orinoco Flow hátán beevezett a köztudatba - s azóta bizony már tizenhét év pergett le -, Enya világa elválaszthatatlan a víztől.
Újabb csokra jelent meg Pjotr Lescsenko dalainak, ezúttal Gloomy Sunday címmel. Ha Seress Rezső világslágerét egy kortárs előadó dolgozta volna fel, az is különös gyengédséggel nyalogatná nemzeti depressziónk sebeit, de lássanak csodát, Lescsenko hetven évvel ezelőtt, 1935-ben készítette ezt a felvételt.
Korábban csak az éjszakázó tévénézők ismerték. Szinte mindenhez hozzá tudott szólni, az underground zenétől a kortárs irodalomig - Bestsellertől Záróráig.
A tökéletes opera-előadás olyasvalami lehet, mint a gömbvillám vagy az asztráltest: kizárólag mások elbeszélésében létezik. Bevallom, én egészen a múlt hét szerdájáig ebben a vigasztalan tévhitben éltem, s csakis a Les Arts Florissants budapesti vendégszereplésének köszönhetem, hogy végre személyesen megtapasztalhattam e kivételes tüneményt.
A kutya, a gyerek és a fóka dominózik a színészotthonban, vasárnaponként sem jön hozzájuk látogató, szürcsölik a híg levest, rágják a kenyérhéjat, el vannak felejtve (mondjuk magyar filmben hülyén is venné ki magát egy fóka, ám annyi biztos, hogy nem az eszkimók vették át a szerepkörét).
Ki tudná pontosan megmondani, hol is hagyta el frissességét, hitelességét, bölcsességét, életkedvét és nem utolsósorban humorát a 80-as évek kedvelt és erős magyar filmes műfaja, a vígjáték?