Kultúra

A Lábán-díj kuratóriumának nyilatkozata a kétségbeejtő kultúrpolitikai helyzetről.

Az Eső előtt óta Hollywood is sűrűn foglalkoztatja, most azonban egy izlandi filmben láthatjuk: a Madárkák a héten kerül a mozikba. A horvátországi szerb színésszel bourbonokról és Kubrickról, Christopher Nolanról és a nem múló jugónosztalgiáról beszélgettünk telefonon.

Egy sójára büszke délnémet városka a főszereplője Nádas Péter frissen megjelent kötetének, Az élet sójának. A szerző a néven nem nevezett, de könnyen kinyomozható város múltjának mélyrétegeiben kutakodik, felgöngyölítve a már fél évezrede is hathatós polgári önállósodás sóban, kocsmai verekedésekben, lutheri tanokban és harangokban gazdag, változatos történetét. Nádas Pétert gombosszegi otthonában kerestük fel, hogy a sóban gazdag polgári hagyományokról, a sótlan félmúltról és a vitriolos jelenről kérdezzük.

Így mulattak a zeneszeretők Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar Tarlós Istvánnak címzett, tiltakozó koncertjén a Vörösmarty téren. Egy protest koncert képei.

A társadalmi felelősségvállalás drámái, melyek mostanában jó okkal megszaporodtak, rendre azzal a kérdéssel küzdenek színházilag, hogy hogyan lehet ábrázolni, vagyis szóra bírni azt, aki elnyomott, alávetett, kirekesztett, áldozat. A szegényt, a romát, a hajléktalant, a menekültet, az auschwitzi túlélőt, a prostituáltat, a nővért, az árvát.

Karl Hyde és Rick Smith az elektronikus tánczene időtlen ikonjai: ott voltak a kezdeteknél (sőt, már az előtt is…), velük lett felnőtt, majd szinte riasztóan gigantikus tömegszórakoztató attrakcióvá a műfaj.

Azt szokták mondani, a magyar kultúra hagyományosan a folyóiratokra épül. A Fekete Györgyék irányítása alá került Nemzeti Kulturális Alap ezt vagy másképp gondolja, vagy nem gondolkodik.