Kultúra

Herczeg Klára figuratív szobrászművész, a bájos vízhordó nők, munkásmozgalmi harcosok és a makói Öcsi-szobor alkotója élete legprogresszívabb döntését hozta meg a nevét viselő díj megalapításakor.

Bartók Béla egy maga kifundálta dallamról írja 1931-ben, hogy annyira "hű utánzata bizonyosfajta magyar dallamoknak, hogy még a legjártasabb zenefolkloristát is tévedésbe ejthetné a származás megállapításánál".

"Az NDK összeomlása után - voltaképpen mindmáig tart ez - a keletnémet létezést alacsonyabb rendűnek, másodrangúnak, másodosztályúnak tekintette a közmegegyezés..." - idézi a fülszöveg a szerzőt, aki ezt nem fogadja el, s ha nem is versengést, de "önmagunk komolyan vételét" várja, értelemszerűen önmagától is.

Ha az első perctől berzenkedünk, hogy kérem szépen, ez nem Tolsztoj, az nem azért van, mert Tom Stoppard forgatókönyvíró nem végezte el rendesen a munkáját. A felvágatlan angol regénybe illesztett míves papírvágó késtől a negyvenfős szénakaszáló bandáig itt van szinte minden, ami képre váltható, csak a hang hiányzik, amely bemutatja a szereplőket és elmeséli a történetüket.

adhatunk némi csalódottságnak is egy bolgár boltív kapcsán, de azért nincs dráma: Helsinki bolhapiacán és az athéni kocsmákban megkapjuk, amire vágyunk.