rés a présen

Imádok itt lenni

Márcio Canabarro táncos

  • rés a présen
  • 2013. március 1.

Színház

rés a présen: Az egyetem előtt is táncoltál már?

Márcio Canabarro: Középiskolás koromban igen, de ez inkább fizikai tevékenység volt, nem pedig művészi önkifejezés. Amikor elkezdtem kommunikációelméletet tanulni, akkor kerültem először közelebbi kapcsolatba a művészetekkel. Tánccal azonban az egyetem elvégzése után, véletlenül kezdtem el foglalkozni. Porto Alegrébe (Brazília) költöztem, hogy ott folytassam a tanulmányaimat, a helyi egyetem mesterszakán. Két nappal a tanítás előtt derült ki, hogy a szakot mégsem indítják el abban az évben. A szállásomra menet ráadásul el is tévedtem, és egy tánciskolába mentem be segítségért. A recepciós lány segítőkész volt, és azon túl, hogy elmagyarázta, merre menjek, felhívta a figyelmemet egy kísérleti táncegyüttes úttörő projektjére a városban, amihez éppen kezdő táncosokat kerestek. Úgy éreztem, hogy nincs vesztenivalóm, úgyhogy jelentkeztem, és felvettek. 22 éves múltam akkor.

rap: Milyen kortárstánc-trendek vannak Brazíliában?

MC: Brazília hatalmas ország, sokféle táncstílussal és zenei ritmussal, ahol valamennyi államnak megvannak a maga kulturális hagyományai. A kortárs tánccal sajnos nem vagyok annyira képben, mert messziről figyelem csak, hiszen öt éve Európában élek. Az viszont tény, hogy a kultúrpolitika támogatja a kortárs tánc népszerűsítését. Tavaly októberben és novemberben Meg Stuart társulatával turnéztam otthon. Három fesztiválon játszottunk az ország három nagyvárosában, és mindhárom helyen ingyen vagy rendkívül olcsón lehetett bejutni, miközben nemzetközi hírű együtteseket láthattak a nézők. Kiderült, hogy nem egy véletlen egybeesésnek vagyok a tanúja, hanem a közönség meghódítása és a kortárs tánc népszerűsítése érdekében hozott átgondolt döntés eredménye ez.

rap: Miért jöttél Európába, és hogyan találkoztál Hód Adrienn társulatával?

MC: A salzburgi SEAD-ra iratkoztam be, ami a brüsszeli P.A.R.T.S. mellett az egyik legjelentősebb kortárs táncot oktató intézmény Európában. A Hodworksszel nem sokkal az iskola elvégzése után kezdtem el együtt dolgozni. Volt az iskolában egy magyar tanárom és néhány barátom is, úgyhogy amikor a Hodworks nyílt meghallgatást hirdetett (a 2012-es előadáshoz kerestek táncost), mindenki bátorított, hogy próbáljam meg, illetve megismertettek a társulat korábbi munkáival. Jelentkeztem, és a közel félszáz táncos közül én lettem a kiválasztott.

rap: Milyen Hód Adriennel dolgozni?

MC: Mint egy kinetikus utazás. Lenyűgöz, ahogy felajánlja a test kibontását és a mozdulatok jelentésének újrafogalmazását. Természetes számára, hogy az improvizáción keresztül megadja a táncosnak a kísérletezés lehetőségét és a döntés szabadságát. A próbák (és az előadás) minden pillanatában tudatában kell lenni az itt és most egyszeriségének a megadott koreográfiai felvetésen vagy struktúrán belül. Mintha egyszerre élném meg a képzelet és a test határtalanságát egy lehetőségekkel teli játszótéren.

rap: Mikor látunk legközelebb?

MC: A Hodworksszel legközelebb február 15-én és 16-án lépek fel a MU Színházban, majd Kolozsváron játszunk február 26-án, utána Debrecenben március 13-án, Miskolcon április 14-én, végül ismét a MU-ban április 19-én és 20-án. Nelle Hans Wondering Womb című előadásában is táncolok, március 23-án lesz bemutatója Brüsszelben, illetve Meg Stuart Violet című darabjával turnézunk márciusban és áprilisban Belgiumban, Franciaországban és Norvégiában.

rap: Milyen impresszióid vannak Budapestről?

MC: Az építészeti stílusok keveredése szinte misztikussá teszi számomra, nap mint nap találok felfedezendő titkokat. A kulturális élet gazdag, a művészi alkotásokban pedig - legyen az tánc, színház, képző-, film- vagy fotóművészet - egészen elképesztő mélységet, a gondolatiság komplex és sokrétegű síkjait élem meg. Imádok itt lenni.

Neked ajánljuk