Kultúra

A kultúrák közti párbeszéd, egymás művészetének és hagyományainak megismerése szép és nemes gondolat.

Évekig úgy tűnt, hogy James Shaw szereplése a Hotflushnál átjárót hivatott nyitni a dubstep és közeli rokonai egykori fellegváraként tiszteletben tartott kiadó és a legmodernebb berlini technovariánsok közt.

40 százalék - alig néhány órával a Pannon Filharmonikusok sorozatindító budapesti koncertjét megelőzően ennyire becsülte a zenekarral való összecsiszolódottság mértékét az együttest tavaly óta irányító Bogányi Tibor.

Papírforma és egy meglepetés: az underground legtekintélyesebb amerikai szereplői mellé felzárkózik egy ismeretlen finn versenyző.

A pszichoanalízis atyjáról sokadik életrajzi könyvet írni tisztességes baklövés lett volna, de a macedón szerző elkerüli a csapdát, és Freud nem kevés testvére közül azt a húgát választja alanyának, akinek kétségkívül a legérdekesebb az élettörténete.

Azt valószínűleg ma már senki sem vitatja, hogy a környezetvédelem kérdései megkerülhetetlenné váltak társadalmi, gazdasági és politikai szempontból is, hiszen kis túlzással a csapból is a klímaváltozás és a fosszilis energiahordozók folynak. Azt ugyanakkor kötve hisszük, hogy a hétköznapi párbeszédekbe is mélyen beférkőzött volna a téma, pláne, hogy a közvélekedés többnyire a halálos unalom szinonimájaként tekint a környezettudatosságra.

"Látod, hol ér véget a fehérség a körmömön?" Mutatta a hüvelykujját a bal kezén. "Itt ért véget a színházi évad." Nemcsak a közlés tartalma lepett meg, a ténye is. Ilyen nyílt vallomás szokatlan volt tőle. Úgy tűnt: lételeme a szereplés, a buli, az esti színház, a viccek, poénok, hogy aztán a mindennapi előadás után nyugodtan megihassa a magáét.

A nép nem hisz semmiben, mert demoralizálta őt a gazdasági válság. Görögország államcsődben, és különben is, "le a sárga csekkekkel". Nekem tényleg semmi bajom azzal, ha aktualizálnak egy réges-régi opust, belelopják a hic et nuncot, az agyakat lágyító olcsó bulvárt meg az Index vezető híreit. Csak jól kell csinálni.

A festészetet már sokszor eltemették - kezdve Paul Delaroche-tól (aki állítólag 1839-ben, a fényképészet megjelenésekor vizionálta a festészet halálát) Duchampon át egészen Donald Judd amerikai művész hatvanas években tett kinyilatkoztatásáig, illetve az ideák elsődleges szerepére felesküdő, ezért a tárgyi megvalósulást elvető, a konceptuális művészettel rokon irányzatokig.

Most ráfaragtak a sompolygásra azok, akik (velem együtt) nem tudták kivárni, amíg valamelyik tévécsatorna hazahozza a Killing eredetijét, a dán Forbydelsent. Ami végül megérkezett, de az 1. részből kiderült, hogy a sztorit ismerőknek nincs itt már keresnivalójuk.