Kultúra

Arany János színpadon. Azt gondolnánk, a míves szöveg használata vállalkozás a javából, nagy zsákbamacska, vajon működik-e. De sima ügy, sőt.

Idén először szerepelt magyar csapat a Solar Decathlon Europe fenntartható építészeti teljesítményversenyen. Részvételük és összesített hatodik helyezésük egyértelmű siker, ami ösztönzője lehet a fenntartható építészettel kapcsolatos további kutatásnak és oktatásnak.

Ha úgy gondoljuk, hogy az iskolák büdzséjének csökkentésén csak sírni lehet, akkor itt az ellenpélda: Franc Coraci épp abból indul ki, hogy milyen vicces helyzeteket szülhet, ha egy tanár saját bőrére elhatározza: valahogy előteremti a mondott költségvetési hiányt.

Valakinek egyszer a vibrátort is fel kellett találnia, és valakinek egyszer a vibrátor feltalálójáról is filmet kellett készítenie.

Nagyobb szerencse nem érhet egy írót annál, hogy rátalál a történetre, amit mindig meg akart írni.

Csak ahhoz lesz közöm, aki közölni akarja velem a felismeréseit (vagy legalább a kérdéseit). Ami rám is vonatkozik, s ezért közel kerül hozzám.

Katonaiskolába, internátusba, mélybúvárszakosztályba, börtönszigetre, pompomlánykiképzőbe új jövevény érkezik, megzavarván ekképp a fennálló erőviszonyokat.

A Torrente mellett a spanyol film kortárs legendája a [REC]. Mindkettő low budget ügyködésből lett a madridi Gran Vía filmszínházainak kultfranchise-ává.

Viszonylag kevesen toporognak a teremben, mikor az új amerikai szerző-előadó nemzedék üdvöskéje, a kaliforniai Jesca Hoop lép a színpadra - ők aligha bánják meg, hogy ott vannak.

Az amerikai Daniel Martin-McCormick az utóbbi tíz évben szerepet vállalt avantgárd punk és hardcore posztrock-projektekben, írt nehezen meghatározható, szintetizátoros-elektrós anyagokat, és kötelezően megvoltak neki a kísérleti hangvételű, elektronikát és rockot összeházasító leágazások is.

legutóbbi fellépésén Bach a Goldberg-variációk címet kapott darabját (BWV 988) adta elő.

Komolyan megijedtem, amikor először szembesültem a massachusettsi káosz-hardcore istenségek első videoklipjével, amit a lemeznyitó Aimless Arrow-hoz készítettek.

A karnatikus és a nyugati komolyzenei hagyományt is jól ismerő 65 éves zenész játszott Jean-Luc Pontyval, Stanley Clarke-kal, Mira Nair és Bernardo Bertolucci filmjeiben, s a sor még hosszan folytatható volna. Ötfős zenekara élén november 22-én ad koncertet a Müpában - ebből az apropóból beszéltünk vele.