Kultúra

A holland fotós képei leginkább arra keresik a választ, hogyan képes az ember egy átlagostól eltérő közeghez alkalmazkodni. A helyszín olyan alpesi zsákfalu, amely az év jelentős hányadában sötétbe borul.

Mint sokan őelőtte, Álex de la Iglesia is felismerte, hogy a bohócok, amennyiben nem az alkalmi tréfacsinálókra, hanem a cirkuszok fehérre meszelt dolgozóira gondolunk, a megszokottól kicsit is eltérő fénytörésben kifejezetten ijesztő lénynek festenek.

A civilben szörfösként is jeleskedő Joe Corrales jr. mostanában a napfényes Kaliforniában, Long Beachen gyűjti a tágas, atmoszferikus zenéjéhez oly nélkülözhetetlen inspirációt (tenger, napfény stb.), ám életrajza azt is elárulja, hogy Texasban, Houstonban született, s eredetileg onnan is lépett a világ zenei térképére.

Azt, hogy a két eredeti Kyuss-tag, John Garcia énekes és Brant Björk dobos által gründolt társaságnak, amely lényegében önmaga tribute-zenekara, milyen gyorsan járt le a szavatossága, mi sem jelzi jobban, mint hogy a tavaly még Nick Oliveri ex-Kyuss/QOTSA basszusgitárossal súlyosbított felállás majdhogynem képes volt megtölteni a Petőfi Csarnokot, míg a zenekar most szerény négyszáz fős közönség kíséretében szorult ki a Barba Negra nevű relatíve friss helyre. Utóbbi egyébként pont olyan, mint a szépemlékű Wigwam, csak a szürreális indiános dizájn helyett pontosan ugyanennyire dadaista kalózmotívumokkal van ékítve.

Amikor Sztupa és Troché a kulturális szférában nyomultak, az szerencsére nem tartott sokáig. Hogy kinek a szerencséjére nem, arra sok jelentkező akadhat, szám szerint három: Sztupa, Troché és a kulturális szféra.

"Mintha börtönből szabadultam volna" - jegyezte fel magának Csajkovszkij, miután 1876-ban végigülte a teljes Ring bayreuthi bemutatóját. Véleménye nem volt teljességgel önmagában álló, sőt, ahogyan az a fenti címből kitetszhet, a Le Figaro korabeli kritikusa még ennél is sokkal szigorúbban ítélt.

"A helyzet némiképp komikus" - állapítja meg a komornyik a határozottan faramuci magyar címmel ellátott bohózat egyik jelenetében, s a kritikus a Madách idei utolsó bemutatójának teljes estéjén így ítéli meg a színpadon bonyolódó eseményeket.

Egy jól ápolt, sőt tisztaságmániás férfi napi rutinja: valami biztosítótársaság hivatalában végzi izgalommentes feladatait, munkatársaival korrekt és személytelen a viszonya, a főnökség előléptetéssel honorálja odaadását. Otthona jellegtelen, stabil jólétről tanúskodó külvárosi ház, ahol egy kisfiú várja az amúgy egyedülálló, átlagos megjelenésű, csak kicsit ellenszenves hivatalnokot.

A cím, mármint a darabé, nem túl szerencsés; sem az A Patriot for Me, sem a Hazafit nekünk! nem idézi föl azt a Ferenc császárhoz kapcsolódó anekdotát (a hazafiság helyes, vagyis célhoz igazított voltáról), amelyből született; nyilván ezért szokták inkább Redl ezredes címen emlegetni, hiszen végtére is róla szól.

Éppen egy éve, hogy a Ludwig Múzeum bemutatta St.Auby Tamás Hordozható Intelligenciafokozó Múzeumát, benne Erdély Miklós fotómontázsának reprodukciójával, melynek címe: Két személy, aki döntő befolyással volt a sorsomra (1972). A mű jobb oldalát Kádár János, a Magyar Népköztársaság első titkárának hivatalos fényképe, bal oldalát Erdély felesége, Szenes Zsuzsa portréja teszi ki. Körülbelül félidőnél cserélni kellett a nyomatot, mert egy ismeretlen látogató beavatkozott a műbe, és gyöngéden horogkeresztet rajzolt Kádár János homlokára.

Túlsúlyos és szinte gőgösen bombasztikus, ugyanakkor hűvös és távolságtartó - nem könnyű szavakba önteni az art deco stílus hangulatát. A megnevezésében is hangsúlyozott dekorativitás az áttekinthető, a szecesszió fülledt, kacskaringós ábrándosságát erőteljes, futurisztikus lendületű vonalvezetéssel felülíró erőteljes gesztusokban jut kifejezésre.

"Dacára annak, hogy W. e művében még sok található olyan, mely az ő elveinek gyakorlati alkalmazásával meg nem egyez, s mely későbben már elő sem is fordul nála: e mű mindenesetre egy alakító őserővel bíró lángész remeke, melyből szerzője minden későbbi magaslatainak fokait s anyagait merítette..." Így értékelte a Tannhäuser jelentőségét 1871-ben a Zenészeti Lapok, miután Erkel és a Nemzeti Színház végre rászánta magát, hogy majd' egy évtizeddel a Pesti Német Színház nyomában bemutassa a nevezetes wartburgi dalnokverseny történetét.

Állóképesség és készenléti állapot, csoda, naivitás és szégyen - a Budapesti Wagner-napok művészeti vezetőjét mindössze néhány órával a Tannhäuser vasárnapi bemutatója után kérdeztük.