„Nincs többé TGM, és nem lesz senki, aki a helyébe léphetne”

  • narancs.hu
  • 2023. január 15.

Kultúra

Politikusok és közéleti személyiségek búcsúznak Tamás Gáspár Miklóstól.

Életének 75. évében elhunyt Tamás Gáspár Miklós filozófus és közíró, a magyar politika jelentős alakja. Halálhírére számos politikus és közéleti személyiség megemlékezett róla.

Jámbor András parlamenti képviselő, a Szikra Mozgalom vezetője így búcsúztatta a filozófust: „Az a tudás, akarat, szellem, ami most közülünk elment, pótolhatatlan lesz, de nem csak nekünk. Annyi kérdés és vita, amit nem tettünk fel és nem folytattunk le. Annyi megrovás, amit nem kaptunk meg, egy szerinte nem megfelelő mondat miatt, és annyi gondolat a világról teljesen más menetek mentén, amellyel szegényebbek lettünk. Pedig ebben is milyen szegények vagyunk így is. Így elsőre nem is tudok többet írni. Pótolhatatlan.”

Bojár Iván András, a 10 Millió Fa kezdeményezés vezetője, művészettörténész, író a veszteséget igyekezett leírni: „Mit kezd magával ez az ország, ez a nemzet ezek után? Itt már elvétve maradt önálló gondolkozásra, véleményalkotásra képes elme. És alig maradt, akinek akár tévedései, elfogultságai is formátumosak, megkerülhetetlenek. Gazsi kitűnése ebből a magyar világból, amellett hogy természetesen nagy emberi szomorúság, végzetes proporcionális kérdés: vele kitűnik innen egy lépték, ami átívelt, túlmutatott a toporzékolva dühöngő kis és középszerűség tömpe arányain. Túl egy köldöknéző nép országhatárain, túl szelleméletünk önkorlátain. Tizenkilencedik századi módon lobogó szellem volt egy mind huszonegyedik századibb közegben.” Bojár felidézte TGM 1990-es hazalátogatását Kolozsvárra: „A vonatot, ami kettőnket vitt egykor soha véget nem érő utazáson Kolozsvárra valamikor 1989-90 fordulóján, egy vékony nyakú, megilletődött, a jövőre éhes kíváncsisággal forduló ifjú újságírót és TGM-et, a Ceausescu féle száműzetése után először hazalátogató, a soha meg nem kapott külügyi tárca akkor még országoshírű várományosát, szinte a lordok házából előlépett kifogástalan konzervatív »angol urat«, ki a lomha suhanás alatt mindvégig ezüst papagájfejes sétapálcájára támaszkodott, szóval ezt a vonatot már sosem felejtem el.”

 
Tamás Gáspár Miklós
Fotó: FORTEPAN
 

Karácsony Gergely röviden méltatta TGM-et: „Liberálisként kezdte, később a demokratikus baloldali értékek mellett találta meg szellemi otthonát, kritikus attitűdjét, mind a jelenlegi kormányzattal, mind a globalizációval szemben egyetlen percre sem adta fel. 2020-ban már nagybetegen vette át a Budapest díszpolgára címet, halálával a főváros és az egész ország egy szellemi óriást veszített.” A főpolgármester egy idézetet is posztolt Tamás Gáspár Miklóstól:

„A mi eszményképeink nem a hatalmasok lesznek, nem a véletlen folytán elhíresültek, nem a gazdagok, és nem is azok, akiktől valamiért félni kell. A negyedik köztársaságban azok lesznek a hőseink, akiket szerethetünk.”

Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester TGM szociális érzékenységére emlékezett: „Nagyon sokan tapasztalhattuk meg személyes kiállását. És mindenkinek példát mutatott a gyengébbek, az elesettek, és az igaztalanul megtámadottak támogatásával. Mi, a hivatásos politikusok pedig megtanulhattuk tőle, hogy a pályánkon nem a győzelem, hanem az őszinte, a lehető legőszintébb részvétel számít.”

Tordai Bence a baloldali gondolkodót búcsúztatta: „Nincs többé TGM, és nem lesz senki, aki a helyébe léphetne. Nincs más, aki ilyen erővel tudná ostorozni a rendszert és benne önmagunkat, aki ilyen meggyőzően tudná elmondani, hogy minden reménytelen, és akit hallgatva-olvasva mégis azt érzi az ember, hogy nem lehet feladni. Hogy képviselnünk kell az örök emberi értékeket, a baloldali eszméket, az egyenlőség és szolidaritás elveit, mindig és minden körülmények között.”

Donáth Anna személyes hangú bekezdést posztolt: „Kevés ember iránt érzek olyan meleg tiszteletet, mint iránta. És kevés embertől tanultam annyit, mint tőle – nem azért, mert mindig egyetértettünk, hanem pont azért, mert arra serkentette az embert, hogy ha vitába száll vele, intellektuálisan is kellő mélységben érvelje meg a saját álláspontját.”

Botka László szegedi polgármester szerint: „Megmutattad, hogy ebben a végletekig megosztott világban hogyan kell embernek maradni, a másik véleményét a szembenállás ellenére is tiszteletben tartani. Nagyon fogsz hiányozni nekünk, az országnak. Köszönjük, hogy mindig tükröt állítottál, példát és utat mutattál, hogy voltál nekünk!”

Röviden, négy szóban Orbán Viktor is megemlékezett a filozófus haláláról: „Elment a régi szabadságharcos.”

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.