„Nincs többé TGM, és nem lesz senki, aki a helyébe léphetne”

  • narancs.hu
  • 2023. január 15.

Kultúra

Politikusok és közéleti személyiségek búcsúznak Tamás Gáspár Miklóstól.

Életének 75. évében elhunyt Tamás Gáspár Miklós filozófus és közíró, a magyar politika jelentős alakja. Halálhírére számos politikus és közéleti személyiség megemlékezett róla.

Jámbor András parlamenti képviselő, a Szikra Mozgalom vezetője így búcsúztatta a filozófust: „Az a tudás, akarat, szellem, ami most közülünk elment, pótolhatatlan lesz, de nem csak nekünk. Annyi kérdés és vita, amit nem tettünk fel és nem folytattunk le. Annyi megrovás, amit nem kaptunk meg, egy szerinte nem megfelelő mondat miatt, és annyi gondolat a világról teljesen más menetek mentén, amellyel szegényebbek lettünk. Pedig ebben is milyen szegények vagyunk így is. Így elsőre nem is tudok többet írni. Pótolhatatlan.”

Bojár Iván András, a 10 Millió Fa kezdeményezés vezetője, művészettörténész, író a veszteséget igyekezett leírni: „Mit kezd magával ez az ország, ez a nemzet ezek után? Itt már elvétve maradt önálló gondolkozásra, véleményalkotásra képes elme. És alig maradt, akinek akár tévedései, elfogultságai is formátumosak, megkerülhetetlenek. Gazsi kitűnése ebből a magyar világból, amellett hogy természetesen nagy emberi szomorúság, végzetes proporcionális kérdés: vele kitűnik innen egy lépték, ami átívelt, túlmutatott a toporzékolva dühöngő kis és középszerűség tömpe arányain. Túl egy köldöknéző nép országhatárain, túl szelleméletünk önkorlátain. Tizenkilencedik századi módon lobogó szellem volt egy mind huszonegyedik századibb közegben.” Bojár felidézte TGM 1990-es hazalátogatását Kolozsvárra: „A vonatot, ami kettőnket vitt egykor soha véget nem érő utazáson Kolozsvárra valamikor 1989-90 fordulóján, egy vékony nyakú, megilletődött, a jövőre éhes kíváncsisággal forduló ifjú újságírót és TGM-et, a Ceausescu féle száműzetése után először hazalátogató, a soha meg nem kapott külügyi tárca akkor még országoshírű várományosát, szinte a lordok házából előlépett kifogástalan konzervatív »angol urat«, ki a lomha suhanás alatt mindvégig ezüst papagájfejes sétapálcájára támaszkodott, szóval ezt a vonatot már sosem felejtem el.”

 
Tamás Gáspár Miklós
Fotó: FORTEPAN
 

Karácsony Gergely röviden méltatta TGM-et: „Liberálisként kezdte, később a demokratikus baloldali értékek mellett találta meg szellemi otthonát, kritikus attitűdjét, mind a jelenlegi kormányzattal, mind a globalizációval szemben egyetlen percre sem adta fel. 2020-ban már nagybetegen vette át a Budapest díszpolgára címet, halálával a főváros és az egész ország egy szellemi óriást veszített.” A főpolgármester egy idézetet is posztolt Tamás Gáspár Miklóstól:

„A mi eszményképeink nem a hatalmasok lesznek, nem a véletlen folytán elhíresültek, nem a gazdagok, és nem is azok, akiktől valamiért félni kell. A negyedik köztársaságban azok lesznek a hőseink, akiket szerethetünk.”

Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester TGM szociális érzékenységére emlékezett: „Nagyon sokan tapasztalhattuk meg személyes kiállását. És mindenkinek példát mutatott a gyengébbek, az elesettek, és az igaztalanul megtámadottak támogatásával. Mi, a hivatásos politikusok pedig megtanulhattuk tőle, hogy a pályánkon nem a győzelem, hanem az őszinte, a lehető legőszintébb részvétel számít.”

Tordai Bence a baloldali gondolkodót búcsúztatta: „Nincs többé TGM, és nem lesz senki, aki a helyébe léphetne. Nincs más, aki ilyen erővel tudná ostorozni a rendszert és benne önmagunkat, aki ilyen meggyőzően tudná elmondani, hogy minden reménytelen, és akit hallgatva-olvasva mégis azt érzi az ember, hogy nem lehet feladni. Hogy képviselnünk kell az örök emberi értékeket, a baloldali eszméket, az egyenlőség és szolidaritás elveit, mindig és minden körülmények között.”

Donáth Anna személyes hangú bekezdést posztolt: „Kevés ember iránt érzek olyan meleg tiszteletet, mint iránta. És kevés embertől tanultam annyit, mint tőle – nem azért, mert mindig egyetértettünk, hanem pont azért, mert arra serkentette az embert, hogy ha vitába száll vele, intellektuálisan is kellő mélységben érvelje meg a saját álláspontját.”

Botka László szegedi polgármester szerint: „Megmutattad, hogy ebben a végletekig megosztott világban hogyan kell embernek maradni, a másik véleményét a szembenállás ellenére is tiszteletben tartani. Nagyon fogsz hiányozni nekünk, az országnak. Köszönjük, hogy mindig tükröt állítottál, példát és utat mutattál, hogy voltál nekünk!”

Röviden, négy szóban Orbán Viktor is megemlékezett a filozófus haláláról: „Elment a régi szabadságharcos.”

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.