Kultúra

Ó, ha rózsabimbó lehetnék!

Vannak dolgok, melyeket egészen addig nem hiányolunk, míg fel nem fedezzük őket. A bűnügyi rádióműsor – illetve podcast – épp ilyennek tűnik. Persze az úgynevezett hagyományos rádiók­ban is vannak rendőrségi hírek, de azok legfeljebb a száraz tényközlésig jutnak el. A fene se érti, miért nem alakult ki a televíziós Kék fény nyomában (vagy akár már azt megelőzve is) hasonló műsortípus a rádióban, minden­esetre a 24.hu portál Tangó és Kes című podcastjét hallgatva egyértelműnek tűnik, hogy téma és igény lett volna hozzá.

Lisetta beveszi, hogy maga Gábriel arkangyal akar vele kefélni, Calandrinóval pedig simán elhitetik, hogy terhes, Tessa pedig beadja a férjének, hogy (még véletlenül sem a szeretője, hanem) kísértet zörget az ajtón. Nem sok minden változott Boccaccio Dekameronja óta: ma is a hazugságok, álhírek korszakát éljük. A reneszánsz novellagyűjtemény járványügyi fejtegetései is hátborzongató pontossággal rárímelnek a mára, és az ember, ahogy akkor, úgy most is: élni akar.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem jövőjét meghatározó alapítványi modellváltás bejelentése óta naponta érik meglepetések az érintetteket. Az SZFE oktatási rektorhelyettesével és tanárával, a nagyváradi Szigligeti Színház művészeti vezetőjével az ügy legfrissebb fordulatairól beszélgettünk.

A karantén idején a múzeumok arra kényszerültek, hogy a gyűjteményüket, kiállításaikat online módon tegyék elérhetővé, és új formákat találjanak ki a közönségük megszólítására. A módszerek nem újak – de hogyan jutottunk egy gyűjtemény online megtekintésétől a kiállításrendező virtuális kurátorig?

Feltűnése óta zajlik a vita, hogy Lady Gaga személyében egy erős egyéniséggel, határozott művészi-üzleti koncepcióval és kiforrott hanggal bíró, Gesamtkunstwerkben gondolkodó, a poptörténetben saját fejezetet író előadóról, vagy csupán egy mások életművét recikláló-kizsákmányoló, epigonista imposztorról beszélhetünk.

„Legyél a szerzőtársam!” – ezzel a felhívással indult április végén az a YouTube-csatorna, amelyre mindennap felkerül egy-egy új videó. Első ránézésre nem sokban különböznek egymástól: Müller Péter Sziámi piros kalapban ül a dolgozószobájában a háta mögött egy számítógéppel, és egy metronóm ütemére szaval. Ám ha kicsit jobban odafigyelünk, az egyik legkülönlegesebb kezdeményezésnek lehetünk tanúi, amit valaha kitaláltak a magyar könnyűzenében.

„A szocialista korszak zenéje éppúgy megszületik, mint eddig minden más korszaké. Hogy pontosan milyen lesz, azt nem tudjuk, nem is akarjuk Önök nélkül megfogalmazni. De bizton reméljük, hogy a zeneköltő, aki megismeri és elfogadja a mi társadalmunkat, megszereti a mi embereinket, átéli és így teszi sajátjává a szocialista ember belső tartalmait – ki tudja fejezni és belső indíttatásra ki is fejezi korunk emberét a zenében.”

Már akkor sejtjük, hogy Nemes Anna első regényében finomkodásnak és szépelgésnek nincs helye, amikor a felütésben az elbeszélő apja egy vemhes őz hasába vágja a kését.