Lemez

Alban Berg Ensemble Wien

Zene

A 2016-ban alapított bécsi kamaraformáció első lemezének programja jószerint körbelövi névadóját, hiszen a múlt századelő olyannyira gazdag és változatos éveiből Gustav Mahler, Richard Strauss és Arnold Schönberg egy-egy kompozíciója hangzik fel – az utóbbi zeneszerző Kamaraszimfóniája ráadásul Anton Webern átiratában. A korszakot, illetve az I. világháború előtti Bécs zenei világát töményen megidéző jelleg mellett éppenséggel az átiratok esztétikája teszi izgalmas élménnyé e bemutatkozó albumot. Mahler befejezetlenül maradt 10. szimfóniájának Adagiója ugyanis hét hangszeren megszólaltatva éppúgy valami mást kínál számunkra, akárcsak a Rózsalovag szvit kilenc agilis muzsikus előadásában. A sikerült szakaszokban a zenei szerkezet átvilágítását, a még sikerültebbekben a kerek egészet alkotó, új teljesség illúzióját, a gyengébb pillanatokban pedig a hiányérzet megtapasztalását. A kiváló Hugo Wolf Quartetből lelke­dzett együttes produkciója ilyen hiányérzetet talán csak Mahler Adagiójának legsűrűbb részleteiben ébreszthet a hallgatóban, s a felelősség ott is elsősorban a jelenkori átiratot jegyző angol Martyn Harryt illetheti. Túlnyomórészt azonban egyszerre fölismertető erejű és meggyőzően lendületes (a Strauss-szvit végén még ráadásul kacagtató is) az Alban Berg Ensemble játéka, amelyből főleg a vonósok, így mindenekelőtt a két hegedűs, Sebastian Gürtler és Régis Bringolf teljesítménye méltatható külön is.

Deutsche Grammophon CD, 2020

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.