Lemez

Alban Berg Ensemble Wien

Zene

A 2016-ban alapított bécsi kamaraformáció első lemezének programja jószerint körbelövi névadóját, hiszen a múlt századelő olyannyira gazdag és változatos éveiből Gustav Mahler, Richard Strauss és Arnold Schönberg egy-egy kompozíciója hangzik fel – az utóbbi zeneszerző Kamaraszimfóniája ráadásul Anton Webern átiratában. A korszakot, illetve az I. világháború előtti Bécs zenei világát töményen megidéző jelleg mellett éppenséggel az átiratok esztétikája teszi izgalmas élménnyé e bemutatkozó albumot. Mahler befejezetlenül maradt 10. szimfóniájának Adagiója ugyanis hét hangszeren megszólaltatva éppúgy valami mást kínál számunkra, akárcsak a Rózsalovag szvit kilenc agilis muzsikus előadásában. A sikerült szakaszokban a zenei szerkezet átvilágítását, a még sikerültebbekben a kerek egészet alkotó, új teljesség illúzióját, a gyengébb pillanatokban pedig a hiányérzet megtapasztalását. A kiváló Hugo Wolf Quartetből lelke­dzett együttes produkciója ilyen hiányérzetet talán csak Mahler Adagiójának legsűrűbb részleteiben ébreszthet a hallgatóban, s a felelősség ott is elsősorban a jelenkori átiratot jegyző angol Martyn Harryt illetheti. Túlnyomórészt azonban egyszerre fölismertető erejű és meggyőzően lendületes (a Strauss-szvit végén még ráadásul kacagtató is) az Alban Berg Ensemble játéka, amelyből főleg a vonósok, így mindenekelőtt a két hegedűs, Sebastian Gürtler és Régis Bringolf teljesítménye méltatható külön is.

Deutsche Grammophon CD, 2020

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.