A 2016-ban alapított bécsi kamaraformáció első lemezének programja jószerint körbelövi névadóját, hiszen a múlt századelő olyannyira gazdag és változatos éveiből Gustav Mahler, Richard Strauss és Arnold Schönberg egy-egy kompozíciója hangzik fel – az utóbbi zeneszerző Kamaraszimfóniája ráadásul Anton Webern átiratában. A korszakot, illetve az I. világháború előtti Bécs zenei világát töményen megidéző jelleg mellett éppenséggel az átiratok esztétikája teszi izgalmas élménnyé e bemutatkozó albumot. Mahler befejezetlenül maradt 10. szimfóniájának Adagiója ugyanis hét hangszeren megszólaltatva éppúgy valami mást kínál számunkra, akárcsak a Rózsalovag szvit kilenc agilis muzsikus előadásában. A sikerült szakaszokban a zenei szerkezet átvilágítását, a még sikerültebbekben a kerek egészet alkotó, új teljesség illúzióját, a gyengébb pillanatokban pedig a hiányérzet megtapasztalását. A kiváló Hugo Wolf Quartetből lelkedzett együttes produkciója ilyen hiányérzetet talán csak Mahler Adagiójának legsűrűbb részleteiben ébreszthet a hallgatóban, s a felelősség ott is elsősorban a jelenkori átiratot jegyző angol Martyn Harryt illetheti. Túlnyomórészt azonban egyszerre fölismertető erejű és meggyőzően lendületes (a Strauss-szvit végén még ráadásul kacagtató is) az Alban Berg Ensemble játéka, amelyből főleg a vonósok, így mindenekelőtt a két hegedűs, Sebastian Gürtler és Régis Bringolf teljesítménye méltatható külön is.
Deutsche Grammophon CD, 2020
