Kultúra

Pavel Vilikovský (1941–2020) a szlovák posztmodern próza nagymestere volt, igazi sztár, akit nálunk Esterházy Péter szlovák megfelelőjeként szokás emlegetni.

Felvillanó fények, tíz ember fekszik a színpadon. A villódzásból felsejlő mozdulatok aztán közös hullámzásba torkollnak, miközben a világítás is megnyugszik. A tagok egyszerre mozognak, aztán szépen lassan, egyesével, ki-ki a saját ritmusában folytatja, hogy aztán újra egy ritmusban létezzenek.

Az év egyik legnagyobb és legfontosabb visszatérése Matt Johnsonhoz és The The nevű, lényegében egyszemélyes zenekarához köthető.

Ha van bármi, ami megkülönbözteti az embert az állattól, az a történetmesélés, a képesség, hogy úgy mondjunk el valamit, ahogy… lehetett volna, kijavítva a valóságot, ahol az elbukott.

A napokban Budapesten parádézó veterán géniusz, Wim Wenders 1987-es remekművében, a Berlin felett az égben a gyerekek látják azt a szemükkel, amit a felnőttek el sem tudnak képzelni: az ég összes angyalait.

A kizárólag új szövegeket tartalmazó, több mint kétszáz oldalas verseskötet nagy ívű koncepciót sejtet.

Goethe Wertherje a semmiből lépett elő, népszerűsége máig töretlen. Napóleon hétszer elolvasta, és harmincnégy évvel a megjelenése után Türingián átvonulva mindenképpen találkozni akart a szerzővel. A történet épp 250 éve kezdődött.

Nevezték már nem fikciós regénynek, Wikipedia-regénynek, jelenben játszódó disztópiának, miközben az sem egészen világos, hogy valóban regényről van-e szó.

A két svájci szerző két évtizeden át dolgozott a könyvön, és végül egy kivételesen gazdag forrásanyagból építkező, meggyőzően tálalt és végig érdekfeszítő könyv született Európa klímatörténetéről.

Minimum tizenegyes!

Ha prostituáltak (escortok) meggyilkolásáról hallunk, talán még mindig Hasfelmetsző Jackre vagyunk hajlamosak gondolni.

Rövid hírek: bozon, templom, dingó...