KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Az új lélek

Pavel Vilikovský: Egynyári hó

  • Balogh Magdolna
  • 2024. szeptember 25.

Könyv

Pavel Vilikovský (1941–2020) a szlovák posztmodern próza nagymestere volt, igazi sztár, akit nálunk Esterházy Péter szlovák megfelelőjeként szokás emlegetni.

Saját irodalmukban mindketten meghatározó szerepet játszottak a posztmodern eljárásainak honosításában, mindkettejük számára fontos volt Közép-Európa, és a regionalitás tapasztalatában kritikusan és önkritikusan szemlélték a maguk és nemzetük mentalitását és kultúráját. Magyarra eddig nyolc kötetét fordították le, ez a most megjelent munkája, ahogyan az eddigiek is egytől egyig, megint újabb arcát mutatják.

Ebben a rövidebb-hosszabb gondolatfutamokból, feljegyzésekből, töprengésekből álló regényben az egyes szám első személyű elbeszélő felesége szellemi leépülését követi végig: az Alzheimer-kór különböző fázisait beszéli el a kezdeti tünetek megjelenésétől az asszony fokozatos elidegenedésén át a korábbi énjétől, személyiségétől való teljes elszakadásáig, végül a (történetben már nem szereplő) fizikai haláláig.

Mégsem elsősorban a betegségről szól a könyv. A lényegi, egzisztenciális mondandója a Vilikovskýtól megszokott módon többszörösen és gondosan be van csomagolva: mindaz, ami személyes benne, az ironikus és ön­ironikus stílusukkal távolságot teremtő betétek közé ékelve bontakozik ki. Ezt szolgálja a mű sajátos felépítése is: 1-től 5-ig sorjázó arab számok, és a számok után az ábécé betűi jelölik az egyes szövegrészeket, amelyek a rövidebb-hosszabb töprengéseket rögzítik, illetve bizonyos epizódokat beszélnek el. A számok egy-egy témát, a betűk az adott témán belüli folytatást jelzik, ugyanakkor van átfedés is köztük. Az 1-es számmal jelzett szövegrészek a névvel, a név és a személyiség kapcsolatával, az egyediség kérdésével foglalkoznak; a 2-es  számmal jelzettek az elbeszélő hétköznapjainak a feleségtől külön megélt epizódjait beszélik el; a 3-as számmal jelzettek az elbeszélő metafizikai elmélkedéseit jelölik; a 4-es számmal jelzettek az elbeszélő „mostohaikre” (valójában alteregója), a nyelvtudós Štefan és a narrátor beszélgetéseit rögzítik; végül 5-ös számmal a feleség, Magdaléna múltjából idéződnek fel epizódok, illetve a betegség egyes fázisairól olvashatunk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.