KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Az új lélek

Pavel Vilikovský: Egynyári hó

  • Balogh Magdolna
  • 2024. szeptember 25.

Könyv

Pavel Vilikovský (1941–2020) a szlovák posztmodern próza nagymestere volt, igazi sztár, akit nálunk Esterházy Péter szlovák megfelelőjeként szokás emlegetni.

Saját irodalmukban mindketten meghatározó szerepet játszottak a posztmodern eljárásainak honosításában, mindkettejük számára fontos volt Közép-Európa, és a regionalitás tapasztalatában kritikusan és önkritikusan szemlélték a maguk és nemzetük mentalitását és kultúráját. Magyarra eddig nyolc kötetét fordították le, ez a most megjelent munkája, ahogyan az eddigiek is egytől egyig, megint újabb arcát mutatják.

Ebben a rövidebb-hosszabb gondolatfutamokból, feljegyzésekből, töprengésekből álló regényben az egyes szám első személyű elbeszélő felesége szellemi leépülését követi végig: az Alzheimer-kór különböző fázisait beszéli el a kezdeti tünetek megjelenésétől az asszony fokozatos elidegenedésén át a korábbi énjétől, személyiségétől való teljes elszakadásáig, végül a (történetben már nem szereplő) fizikai haláláig.

Mégsem elsősorban a betegségről szól a könyv. A lényegi, egzisztenciális mondandója a Vilikovskýtól megszokott módon többszörösen és gondosan be van csomagolva: mindaz, ami személyes benne, az ironikus és ön­ironikus stílusukkal távolságot teremtő betétek közé ékelve bontakozik ki. Ezt szolgálja a mű sajátos felépítése is: 1-től 5-ig sorjázó arab számok, és a számok után az ábécé betűi jelölik az egyes szövegrészeket, amelyek a rövidebb-hosszabb töprengéseket rögzítik, illetve bizonyos epizódokat beszélnek el. A számok egy-egy témát, a betűk az adott témán belüli folytatást jelzik, ugyanakkor van átfedés is köztük. Az 1-es számmal jelzett szövegrészek a névvel, a név és a személyiség kapcsolatával, az egyediség kérdésével foglalkoznak; a 2-es  számmal jelzettek az elbeszélő hétköznapjainak a feleségtől külön megélt epizódjait beszélik el; a 3-as számmal jelzettek az elbeszélő metafizikai elmélkedéseit jelölik; a 4-es számmal jelzettek az elbeszélő „mostohaikre” (valójában alteregója), a nyelvtudós Štefan és a narrátor beszélgetéseit rögzítik; végül 5-ös számmal a feleség, Magdaléna múltjából idéződnek fel epizódok, illetve a betegség egyes fázisairól olvashatunk.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.