KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Nem félünk a kvantumtól

Benjamín Labatut: Amikor nem értjük többé a világot

Könyv

Nevezték már nem fikciós regénynek, Wikipedia-regénynek, jelenben játszódó disztópiának, miközben az sem egészen világos, hogy valóban regényről van-e szó.

A negyvenes évei közepén járó, Hollandiában született chilei szerző ezzel a művével jelentkezett be 2020-ban a világpiacra; a könyvet jelölték is a következő évi Nemzetközi Booker-díjra, sőt, ami marketingszempontból legalább ennyit hozott: Obama exelnök nyári olvasmánylistáján is helyet kapott. Kétségtelen, hogy Labatut nagyon érzi a kort, amelyhez szól, a nyelve, a mítoszai, a világképe, a félelmei hiba nélkül beilleszthetők a kurrens kulturális áramlatok közé. És talán éppen ez a legnagyobb baj is vele: meglepetést vagy valódi határátlépést a szöveg maga nem tartalmaz.

A mű inkább emlékeztet egy laza novellafüzérre, és maga a szerző is hajlamos külön történetekként utalni az egyes fejezetekre. Az Amikor nem értjük többé a világot nem él a regényszerű építkezés eszközeivel, nem próbál világot teremteni, a hőseit nem tölti meg élettel, fejlődésük, személyiségük formálódása legfeljebb egy-egy bekezdést ér nála. Egyetlen dologra fókuszál, arra a pillanatra, amikor választott figuráinak zsenije berobban. Az a momentum izgatja, amikor az emberi elme meghaladja önmaga korlátait, és az ismeretlenbe pillant. Ezek az elmerobbanások azonban abban a sűrűségben és olyan átromantizált módon, ahogy azt Labatut elénk tárja, könnyen monotonná válnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.