Még 1996-ban történt, hogy az Evita forgatása közben, a Die Hard harmadik részének sikere után kérdezte Andrew Vajnát a Narancs akkori főszerkesztője, Vágvölgyi B. András. Idézzük fel a cikket az Ásatás sorozatban!
Egyesek szerint betegesen woke, mások Palesztina-pártisága miatt ünneplik vagy ítélik el az idei Supermant. Az új reboot épp akkor kerül a mozikba, amikor fellángol a vita az Egyesült Államok szerepéről a világban – de mi látszik ebből „a B-kategóriás sci-fiben”?
Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?
John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.
Kate Garretsont (Julianne Moore) több filmre elegendő teher nyomasztja.
A színpadon szétszórt papírdobozok között áll Martos Hanga színésznő. Bemutatkozik, és elmondja, hogy ő a Mikó Csaba író-dramaturggal társíróként is jegyzett előadás rendezője.
Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).
A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.
Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.
Ötven éve csendült fel először John Williams híres két hangból álló témája. Nem túlzás azt állítani, hogy A cápa bemutatásával a mozi egésze is megváltozott. Steven Spielberg filmjének készítését és annak popkulturális hatásait mutatja be Laurent Bouzereau dokumentumfilmje, A cápa: Az 50 éves sikerfilm kulisszái mögött. Erről beszélgettünk az alkotóval.
„Annyi dolgom van, mint Bob Geldofnak a Live Aid napján”, mondja Rob Fleming, a Pop, csajok, satöbbi című Nick Hornby-regény főszereplője. Az ír énekesnek valóban nem volt könnyű összehozni a zenetörténet talán legambiciózusabb eseményét, a Live Aidet 40 évvel ezelőtt, 1985. július 13-án. Aki annak idején ott ült a képernyő előtt, az egy életre szóló élménnyel lett gazdagabb.
