Kultúra

"Ekkor valami fehéret látott mozdulni az ólak mellett. Vuk lehasalt, mert a fehérség közeledett. Lehunyta szemét, és tudta már, hogy Nyau lépeget feléje. Gondolkozott: megfogja-e? Nem csap-e lármát a macska, aki ugyan félt a rókától, de a veszély néha vakmerővé tette, és karmai ilyenkor gyorsak voltak, mint Zú, a fényes hátú bogár, ki a napsugárban táncol.

A huszadik század tekintélyes része egyetlen lidérces rémtörténet - ennek a tényekkel megalapozott közhelynek a megéneklésére vállalkozott új könyvében Munkácsi Miklós, ám a Lantos család hányattatásainak históriáját tárgyaló mű furcsamód mégsem az említett epocha világháborús népirtásokban és diktatórikus esztelenségekben dúslakodó kegyetlenségeit teszi érzékletessé az olvasó számára, hanem inkább a szerző mesteremberi vonzódását az öncélú erőszakosságok és a naturális részletek ábrázolása iránt. Nem kétséges, Munkácsi Miklós valósággal új értelmet adott a rémregény fogalmának, amikor hősét, a jóravaló, kétkezi zsaroló- és briganticsaládból származó Lantos Rudolfot botcsinálta, de egyszersmind következetes bosszúálló sorozatgyilkosként végigkísérte a II. világháborún, majd a Rákosi-korszakon, el egészen 1956-ig.

Sok nemtudás szükségeltetik - és persze sok más egyéb is - ahhoz, hogy jól érezze magát a néző a Vígszínházban, az Eszenyi Enikő rendezte Figaro házasságán. Sokat segít például, ha lövése sincs arról, hogy Beaumarchais darabjában "cucc" van; vagyis valami, amiről szól. Kapóra jön továbbá, ha kedveli a színházi "mcdonalds"-kaját: darált hús, puha zsömle, hagyma és kecsöp. Nem árt, ha hullafáradt, és az sem, ha az agyát otthon felejtette: gondolkodni itt nem kell, picit sem.

Troché és Sztupa mindenképpen kerülni akarták a feltűnést, igyekeztek minél hétköznapibb ruhát viselni, ugyanúgy húzták maguk után nevetséges kis troli bőröndjeiket, mint bárki más a reptéren.

Napokig sorolhatnánk az egykori presszók nevét, mégsem jutnánk a végére. Ráadásul ha virágnevekkel készülünk egy ilyen leltárra, szinte bármelyik (leszámítva a Büdöskét) biztos találatnak számít.

Április 23-án este, a Ránki házaspár koncertjére igyekezvén a Zenegyűlölőnek olyasféle túlvilági erejű megvilágosodása támadt, mint Nietzsche élménye lehetett - aki köztudomásúan egy kocsisa által ostorozott ló nyakába borult zokogva 1889 januárjában, Torinóban -, amikor a Zeneakadémia kapujában megpillantott az utcára kirakott két (!) nyalka, lábas hamutartót.

Alig várjuk minden évben. Én az utolsó hetekben már visszaszámolok. Pedig manapság szinte az egész évben kapható, de mindenki tudja, hogy az igazi csakis az, ami szezonjában, frissen kerül piacra.

kulthírek

A Realistic Crew olyan fellépés előtt áll, amihez hasonló még nem volt magyar zenekar életében. A Vranik Krisztián (Krizsó) és Kalotás Csaba (Chabz) vezette zenekar meghívást kapott Glastonburybe, az egyik legnevesebb brit könnyűzenei fesztiválra. A szenzációs eredmény nemcsak a zenekar, hanem a mögötte álló menedzsment sikere is.

Nyolc évvel azután, hogy az Igor Buharov (Szilágyi Kornél), Ivan Buharov (Hevesi Nándor), Vasile Croat (Horváth László) és Nyolcas István (Nyolcas István) összeállítású 40 Labor filmkészítő kollektíva elkészítette a Másik ember iránti féltés diadala című filmet, a két Buharov saját nagyjátékfilmmel jelentkezett. Úgy terveztük, hogy a Lassú tükör premierje alkalmával Szilágyi Kornéllal ülünk le beszélgetni, de hamar csatlakozott hozzánk másik két volt "40 Labor"-os; Nyolcas István és a Lassú tükör főszerepét alakító Horváth László is.

8 kis kritika

Porból, annyi bizonyos, vagy legalábbis alighanem, de íme, itt van egy markánsnak éppenséggel nem nevezhető állítás arra nézvést, hogy porrá is leszel - s veled minden összeesküvés-elmélet: ugyancsak alighanem. A porhintés pedig homokanimációvá.

A "testvérek" legújabb (amúgy már a tavalyi filmszemlén bemutatott, s ott díjat is nyert) filmje alighanem hasonlóan vegyes érzelmeket kelt majd a bátor mozinézőkben - lesz, aki egy az egyben felejtené el a nyolcvanperces élményt, mások pedig egyszerűen képtelenek lesznek kiverni a fejükből a Lassú tükör néhány kivételesen erős jelenetét.

Színész és szöveg - valahogy ez mutatkozik közös nevezőnek a Radnóti Színház két legutóbbi bemutatóját látva. Más aztán semmi. Tán még a vitriol: hiszen Oscar Wilde Bunbury című darabja vitriolos komédia, Ingmar Bergman Rítusa pedig ugyancsak vitriolos dráma.