Belenézni késő - Igor & Ivan Buharov: Lassú tükör (film)

  • - barotányi -
  • 2008. április 24.

Zene

A "testvérek" legújabb (amúgy már a tavalyi filmszemlén bemutatott, s ott díjat is nyert) filmje alighanem hasonlóan vegyes érzelmeket kelt majd a bátor mozinézőkben - lesz, aki egy az egyben felejtené el a nyolcvanperces élményt, mások pedig egyszerűen képtelenek lesznek kiverni a fejükből a Lassú tükör néhány kivételesen erős jelenetét.

A "testvérek" legújabb (amúgy már a tavalyi filmszemlén bemutatott, s ott díjat is nyert) filmje alighanem hasonlóan vegyes érzelmeket kelt majd a bátor mozinézőkben - lesz, aki egy az egyben felejtené el a nyolcvanperces élményt, mások pedig egyszerűen képtelenek lesznek kiverni a fejükből a Lassú tükör néhány kivételesen erős jelenetét.

Kísérleti filmről lévén szó, már-már lemondanánk arról, hogy holmi egyenes cselekményvezetést, kohéziót, linearitást keressünk benne (ezekkel néha a "nagy" játékfilmek is szűkmarkúan bánnak). De tévednünk kell: meglepő módon a film nemhogy egy, de több párhuzamos, alig-alig találkozó cselekményszálat is felskiccel, melyek szereplői néha váratlanul, más funkcióban és szerepben felbukkannak egy szomszédos történetben, ami ugye nem könnyíti meg a befogadást, de határozottan rejtvényszerűvé, ezáltal hellyel-közzel szórakoztatóvá teszi. Értelmetlenül és magányosan szenvedő embereket látunk, akik képtelenek kitörni sorsuk, részben saját maguk által felállított csapdáiból - ettől még hiperrealista, sőt sült naturalista is lehetne a Lassú tükör, ami mégis megóvja ettől, az a Buharovok sajátos elidegenítő technikája, a létsíkok, az álom, a félálom és a valóság kényszeres váltogatása, meg az ebből táplálkozó audiovizuális poézis. Először is itt van ugye a nyersanyag, ami alighanem több mint holmi anyagi kényszer vagy puszta manír: néha egészen drámai képsorokat sikerül rögzíteni, másrészt a szemcsés, elmosódó képek csak fokozzák a film szándékolt költői homályát. Amúgy banális és misztikusan homályos történettöredékek fonódnak egymásba: egy zenész (trombitás) váratlanul lebénul, s hasztalan küzd a gyógyulásáért, miközben megállás nélkül szenved, egy fürdéssel kombinált kirándulás tragikusan végződik, ebből viszont látszólag kibontakozik két szerencsétlen, idős, sokat csalódott és (más-más értelemben) szenvedélybeteg szerelme, ami persze gyorsan elromlik (ez utóbbi alighanem tökéletesen kielégíti a közönség rút ösztönökből fakadó elvárásait). Ezenkívül megismerkedhetünk egy misztikus képességekkel megáldott kisfiúval is, aki néha kártyát vet, s emellett különös vonzalommal bír az erőművek iránt, mint oly sokan eme országban. Ráadásul hőseink ébren is álmodnak, s az álom, ahogy az kell, rendesen összefonódik az úgymond valósággal, s lassan már ott tartunk, hogy fogalmunk sincs róla, éppen melyik fázisban tartanak szereplőink vagy éppen mi magunk (már ha éppen nem mély alfában). Ez a fogás persze egyáltalán nem új, sokan elsütötték már, Buharovéknak mégis több esetben sikerül valódi drámát teremteniük (máskor meg nem - így van ez: az összes helyzetet nem lehet berúgni).

Azt már mondanunk sem kell, hogy szinte kizárólag amatőr szereplőkkel dolgoznak, akik hol jók, hol meg rettenetesek (higgyük csak azt: ekkor is az alkotók ravasz számítása húzódik az alig elviselhetően hülye párbeszédek mögött), akadnak közöttük jól ismert kivételek is, mint az alternatív színházi szcénából meg vagy kéttucatnyi filmből és reklámból ismerős Thúróczy Szabolcs, akinek gyakorlatilag kettős szerepkörben kell improvizálnia. Külön ki kell emelnünk az innovatív zenehasználatot - a jól összeválogatott, néha többé, máskor kevésbé absztrakt zeneanyagot pontosan, képekhez jól passzítva használják fel: a muzsikuskollektívából megdicsérnénk a Pop Ivan társulatot, s annak vezetőjét, Bujdosó Jánost, aki zenészként és színészként is érdemben közreműködik.

Alighanem mindenkiben felmerül a kérdés: vajon mi a csuda is a film címében rejlő metafora? Anélkül, hogy megoldanánk e feladatot, amelyre már eddig is számos, s nyilvánvalóan helyes megoldás született, csupán megjegyeznénk: a Lassú tükör, úgy is, mint az emberi nyomorúságra reflektáló mű, maga is majd másfél év késéssel jut el a vélhetően nem túl széles publikumhoz. Pedig egy esélyt azért biztosan megér.

Az Álomvadász Kft. bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.