Színész az egész... Két este a Radnótiban (színház)

  • Csáki Judit
  • 2008. április 24.

Zene

Színész és szöveg - valahogy ez mutatkozik közös nevezőnek a Radnóti Színház két legutóbbi bemutatóját látva. Más aztán semmi. Tán még a vitriol: hiszen Oscar Wilde Bunbury című darabja vitriolos komédia, Ingmar Bergman Rítusa pedig ugyancsak vitriolos dráma.

Színész és szöveg - valahogy ez mutatkozik közös nevezőnek a Radnóti Színház két legutóbbi bemutatóját látva. Más aztán semmi. Tán még a vitriol: hiszen Oscar Wilde Bunbury című darabja vitriolos komédia, Ingmar Bergman Rítusa pedig ugyancsak vitriolos dráma.

Wilde profi dramaturgiával bonyolított szellemes darabját Valló Péter rendezte, és miután Nádasdy Ádám sűrű, metsző, felturbózott fordítása igencsak próbára tette a színészeket, nem is volt szüksége semmi egyéb csillagszórós "rendezői koncepcióra". Nem kellett aktualizálnia és modernizálnia a kontextust, hiszen a textus ezt elvégezte: Wilde idejéhez korhű jelmezek és elegáns szalon, illetve buja kert veheti körül a felkapaszkodott - vagy felkapaszkodni vágyó - figurákat, akkor is mai jelenségek és poénok sorjáznak.

Mégpedig tempósan; a közönség kapkodhatja a fejét, ha nem akar lemaradni egyetlen körmönfont, bonyolult poénról sem, márpedig minden poén körmönfont és többrétegű. Nádasdy nemcsak lefordította Wilde humorának fanyarságát, aforizmatikusságát, hanem újrateremtette a nyelvi közegét, beleillesztette a mai társadalmi rétegek közé, a mai kommunikációs és viselkedési trendbe - ezért aztán ez a "bárónő" és előkelő környezete éppen úgy beszél és viselkedik, mint manapság a magát a társadalom többi részéből kiemelni igyekvő műarisztokrácia. Melynek természetesen - és innen is származtatható Wilde frissessége - éppúgy megvan a maga "bunburyje", mint Jack Worthingnek.

A szöveget a legtöbb színésznek sikerült a darab megkívánta laza tónusba illeszteni. Az előadás legjobbja, Csomós Mari Lady Bracknell szerepében például nemcsak a mondatok tűhegyeit, hanem a kanapén való ülés fensőbbségességét, a mimikabeszédet is poénosan hangsúlyozza. Bárónő a javából - amennyiben a bárónőt, kivált színpadon, nem a származás, hanem - mint Wilde-tól is tudjuk - a jól kötött házasság és a stíl imitációja teszi. A lánya szerepében Wéber Kata méltó utódnak látszik - míg a női párját játszó Marjai Virág a vidéki hamv és a kékharisnya-ambíciók kevercse. Mindketten elnyerik méltó párjukat: előbbi a nehézsúlyú "bunburyzőt", akit Csányi Sándor játszik, utóbbi a gátlástalanságát tágra nyílt szemmel ellensúlyozó Algernont, őt pedig Debreczeny Csaba abszolválja könnyedén. És hát a könnyedség, az kulcsszerepet játszik az előadásban...

Viszont teljességgel hiányzik a Rítusból: itt ugyancsak nehéz minden; nehéz a színésznek, a színész formálta figurának, és nehéz nekünk, a közönségnek is. A Radnóti amúgy is piciny terét még kisebbre szabták - az ember zavartan kapja el a tekintetét, hisz egyfolytában úgy érzi, vele néz szembe valamelyik színész.

Lukáts Andor rendezése fölerősíti Bergman darabjának pokoli szikárságát, a legjobb Bergman-mozik alapfigurái most testközelből mutatják pucér lelküket. Kúnos László fordításában a szavak viszszafogott követei a személyiségek rejtett dimenzióinak. A három művész és a velük formálisan szemben álló bíró - variációk a lélek legmélyebb bugyrainak forrongására. Párjelenetek és hármasok: szép sorban kinyílik-kibomlik minden és mindenki. A négyes közepén Thea áll, az érzékeny és labilis színésznő, aki mindenkinek kell, és akit senki nem bír elviselni, még maga sem. Thea kötődéseiben rendre a tehetetlenség, a bizonytalanság a meghatározó: Kováts Adél alakítása mindazonáltal ennek a férfiakkal körbebélelt művészhelyzetnek a gyönyörűségét is képes megmutatni. Szenvedésen, gyöngeségen, síráson szűri át - de akkor is.

A három művész egy produkció betiltása miatt kerül a bíró elé - de a jogi procedúra ürügy csak a megúszhatatlan viviszekcióra. Persze a művészet és hatalom kínálkozó konfrontációi lezajlanak azért, de - tán éppen az előadás végén bemutatott "inkriminált" jelenet erőtlensége miatt is - nem az előtérben; ott ugyanis a négy ember körkörös csatája folyik.

Schneider Zoltán Sebastianjának a pillanat diktál - az ő tragikus fölismerése, hogy más dimenzióban nem is létezik. Él, van, mert másként nem tehet - ennek a fölismerésnek a terhét a színész kissé alábecsüli: a figurán leginkább a bizonytalanságot, a sodródást látjuk. Szervét Tibor Hans szerepében a művésztrió vezetője, Thea férje, Hans támasza (mert ő sem tehet másként) és a saját monumentális életcsapdájának foglya. Szervét rendkívül érzékenyen és az intim térhez illő megrendítő összeszedettséggel teszi elénk ezt a súlyos drámát: szenvtelen hangja a befelé pusztító önfegyelem legnagyobb eredménye. Nagymonológja csúsztatja át a tragikus terepre az előadást: ez az "unom", ez maga a nyilvános öngyilkosság...

Bálint András Bírója jól értesült és kíváncsi; tetszik neki a nő, de itt sem ez a lényeg. Hanem az a bármekkora teret betölteni képes magány, amely a figurájában összesűrűsödik, és szertelen, nagyon is önfegyelmezetlen kitöréseket produkál. Bálint remekül hozza a szüntelen csapongást és a lassú, de biztos haladást is: ez az ember bizony belehal abba, hogy belenézett a három művész tükrébe, és ott meglátta önmagát. Ronda halál.

Radnóti Színház, március 2. és április 9.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.