Kultúra

Hans von Meegeren hamisító Abraham Bredius elaggott művészettörténész szakmai hiúságát felhasználva 1945-ös lelepleződéséig nem kevesebb mint hat, Vermeer fiatal korszakából származó nagyméretű és bibliai tárgyú alkotással bővítette a holland festő oeuvre-jét; egy amerikai gyűjtő 1924-es halálakor 2414 - nagyrészt hamis - Corot-festményt hagyott örököseire; 1951-ben a New York-i vámhivatal összesítése szerint negyven év alatt 9428 (!) Rembrandt-művel gazdagodtak az amerikai magángyűjtemények. Ezek az adatok még akkor is meglepőek, ha Szilágyi János György kutatásai nyomán köztudott, hogy a hamisítás gyakorlatában már a régi görögök is meglepően jártasnak bizonyultak.

Mindenekelőtt legyünk komolyak és kíváncsiak, előítéleteinket mint dolgainkat táskánkba, tegyük félre, s higgyünk a címnek: a Hit-Erotika-Politika festészeti megjelenítése okszerűen és logikusan a szublimált akaratról fog "szólni", minthogy eme fogalmak, mint azt a filozófia és a pszichológia régóta megtanította, valóban az akarat szívós megtestesülésének jelvényei.

Megértem, és egyet is értek azzal, hogy Eszenyi Enikő jutalomjátékot kapjon anyaszínházában, a Vígben. Kiváló színésznő, rendkívüli tehetséggel és szintén rendkívüli szakmai rutinnal bír; kivételes jelenség a színpadon. És hiteles személyiség - pokolian tud dolgozni. Elbír a hátán egy egész előadást - sokszereplőset akár. Aki színházba jár, tudja: Eszenyinek a színészet halálosan komoly játék. Eszenyire időről időre ki kell hozni egy darabot.

Lehorgasztott fejjel áll a kályhánál, ami persze kihűlt, lévén jóval éjfél után. Olykor hajlamos vagyok így látni Schillert, ahogy a harmincéves Thomas Mann bemutatja Nehéz óra című novellájában. Friedrich a munkától fáradtan, gyulladt szemhéjjal, náthásan szipákol az orrán át - nem épp előnyös kép, pláne nem 1905-ben, halálának századik évfordulóján. Pillanatfelvételként persze hiteles, Thomas Mann közeli barátként ismerte Schillert. Félek, sokaknak még ilyen képük sincs róla.

"Térjek vissza kopaszabban vagy parókában?" - kérdezi előző kötetében az író (Hazatérésem naplója), amikor harminchárom évi távollét után mexikói otthonában hazatérése körülményeiről töpreng. A már otthon nemzetközi hírnevet szerzett Mrozáek töretlen pályát tudhatott maga mögött, drámaíróként, az abszurd és a lengyel drámai hagyományok folytatójaként (Tangó, Emigránsok) meghódította fél Európát, a másik fele pedig akkortájt nem volt kíváncsi rá.

"Kedves hogyishívjákok, egybegyűltek és a külföldi vendéglősök, azért gyúltunk egyszerre, hogy felhívjuk a figyelmet, és jó, hogy ennyien eljöttünk, mert én itt megnyitom ezt a kis palackot, palackocskát, Brüsszelből nem látszik idáig, hogy mi milyen nehéz helyzetben próbálkozunk megérteni egymást, hopp, vigyázz, nehogy leverjek valamit.

Most, hogy az elmúlt években az irodaházak lábazatába ékelt üvegkalitkás főzelékdéknek, a piacok kart karba öltő etetőpultjainak, illetve a hentesek infralámpás látványhurkáinak a népszerűsége viharos gyorsasággal megnőtt, miközben a sokat emlegetett minőség a választhatóság és a látogatottság arányában egy csöppet sem változott, különös figyelmet érdemelnek azok a helyek, amelyek egyrészt élénken reagálnak a zeitgeistre, ugyanakkor tartást mutatnak, autonómiát; ahol a kanti szándék- és eredményetika, forma és tartalom szépen esik egybe.

Szinte már komolytalan, de megint Kocsis Zoltánnal kell kezdeni heti asztali beszédünket, hisz korunk legnagyobb magyarja minden képzeletet felülmúló akarással és erővel dolgozik (csak mellékesen jegyezzük meg, hogy a Bartók Új Sorozat egyik CD-je a minap nyert nagydíjat Cannes-ban), és szolgálja a zene ügyét.

Gyakran éri a magyar gasztronómiát az a vád, hogy alig követi a nemzetközi trendeket. A konfitálás viszont a ritka kivételek közé sorolható. Ez pedig nem más, mint egy régi konzerválási módszer. A szó maga a francia "confire" igéből származik, s azt jelenti: tartósítani.

kulthírek

Ugyan nem tartom magam az MTV-generáció tagjának, de nekem is - mint minden popra és rockra fogékony huszonévesnek - meghatározó élmény volt a kilencvenes évek elején az egyetlen fogható és nézhető zenei tévécsatorna, az MTV Europe. Intenzíven néztem a Most Wanted (Ray Cokes!), a 120 Minutes, a Headbanger's Ball, az MTV Unplugged és természetesen a Beavis és Butthead adásait hétről hétre, és mindegyikben az volt a legjobb, hogy máshol akkoriban el nem érhető klipekkel és előadókkal lehetett találkozni.

Vétójoga van, ha apja bármely írásából film készül. Az idősebb Simenonról, Maigret atyjáról és A londoni férfi írójáról a fiatalabb Simenonnal beszélgettünk a Tarr-film díszbemutatójának másnapján.

A szakma a struktúra alapjait jónak tartja, ugyanakkor mélyreható, koncepcionális változásokat sürget - tavasszal lesz négyéves a filmtörvény. A filmszemle lendületében a mára beüzemelt támogatási rendszer tapasztalatait és a hazai filmkészítés kilátásait próbáltuk számba venni.

Ha a lemezeket is elveszik, mi marad akkor nekünk? Rémesek a kilátások. Válságban a zeneipar, a befektetők kivonulnak, a sztárok siránkoznak, a lemezboltok lehúzzák a redőnyt. Az internet az első számú felelős és a könnyen kezelhető tömörített hangfájlok. Pedig az mp3-nak elvileg örülnünk kéne. Nem kell idealista kiberhippinek lenni ahhoz, hogy az ember belássa, mekkora eredmény, hogy a zene megszabadult az otromba, múlt századi hanghordozók béklyóitól, és digitális jelként szabadon terjedhet a világháló labirintusában, a kodályi gondolat jegyében mindenki számára elérhetően. Mégsem örülünk. És nem csak azért, mert a kedvenc zenéinket nézegetni, simogatni, dédelgetni is akarjuk. Az igazi probléma az, hogy az mp3 kereskedelmi egysége a szám (dal, tétel), és ez előbb-utóbb az albumformátum halálához vezet.