Kultúra

Az arab világ egyik legjelentősebb ünnepe az iszlám holdév kilencedik hónapjára eső ramadán. Az önfegyelem erősítését és testi-lelki megtisztulást szolgáló harmincnapos böjt alatt (idén szeptember 13-án kezdődik) a hívőknek napkeltétől naplementéig egyetlen falatot, korty folyadékot sem szabad fogyasztaniuk (tiltott továbbá a dohányzás és a szex is).

Thomas Hampson fellépése lesz a következő hét nagy eseménye, a világhírű bariton Wolfram Riger zongorakíséretével Liszt- és Mahler-dalokat ad elő, utóbbitól a Vándorlegény-dalokat és A fiú csodakürtje ciklus darabjait (MűPa, szeptember 16.). De persze megint Goethével enyhítjük a dekadens bécsi zeneszerző nyűgölődéseit.

Tekintettel tömegiszonyunkra, a Liszt Ferenc térnek még a környékét is kerültük, ám a hirtelen jött november a malmunkra hajtotta az esővizet. Igaz, hogy kertészkedésről szó sem lehetett, lesről annál inkább.

kulthírek

Korszakos művész volt és osztályon felüli médiacelebritás. Teliszájas mosolya, önfeledt korpulenciája mindenkor felhőtlen boldogságot sugárzott, s ha énekelt, elhittük neki: dalból van a lelke.

A magyar katolikusok idén ünneplik Szent Imre herceg születésének millenniumát. Székesfehérvárott reprezentatív kiállítás emlékezik meg az Árpád-házi szent kultuszának elmúlt ezer évéről, s így arról a jubileumi ünnepségsorozatról is, amely a neobarokk Horthy-korszak egyik legfényesebb demonstrációja volt.

Szofia Gubajdulina, Salvatore Sciarrino, Valentyin Szilvesztrov - világhíres zeneszerzők, a jövő ének-zene tankönyveiben a nevük vastagon jellemzi majd korunk zenéjét. Az Arcus Temporum minden nyár végén egy ma élő, a nemzetközi zenei életben kiemelkedőnek számító kortárs zeneszerzőre fókuszál, aki mellett a fesztivál 3 napja alatt egy klasszikus szerző áll: idén Valentyin Szilvesztrov párja Franz Schubert volt.

Augusztus utolsó hétvégéjén rendezték a IV. Pannonhalmi Művészeti Fesztivált, amelynek idei díszvendége a jeles ukrán zeneszerző volt.

Három év késéssel íme, most hozzánk is eljutott az Utál a csaj című filmje; egy jórészt francia pénzből forgatott, kilencmilliós büdzséjű társadalmi szatíra. A Malcolm X, a Dzsungelláz, a Mo' Better Blues, A belső ember ötvenéves rendezőjével Velencében beszéltünk.

Nyolc kis kritika

Ha betévedünk egy jobb küllemű lemezboltba, nem kisebb meglepetés érhet minket, mint hogy Szabó Gábornak négy-ötféle CD-je is kapható. Már-már úgy fest, mintha reneszánsza volna, pedig az ember azt gondolná, ezen az égtájon lassacskán semmit nem mond a neve huszonöt évvel a halála után.

Az utazgató rajongó ("der reisende Enthusiast") iratainak egy újabb előkerült részletére nem illik megalkotója, E. T. A. Hoffmann jellemzése: "Valóság és képzelet oly kevéssé válnak el egymástól, hogy ember legyen a talpán, aki képes megkülönböztetni őket."

A maestrót mi voltaképpen szeretjük, ám elsősorban két rövidke dolga miatt. 2003-ban láttuk a Tíz perc: trombita című szörnyű szkeccsfilmet, amiben a talán Wim Wenders által összetrombitált marha híres filmrendezők tíz-tíz percben elmélkedtek az idő múlásának, hogy is mondjuk, művészaspektusairól (olyan is volt persze, de annyira bejött, hogy csellóra is megcsinálták, mert valakinek az eszébe jutott, hogy van még legalább hét másik híres filmrendező is a világon).

Legfőbb ideje, hogy megtudjuk: a mi erdeink a legfélelmetesebbek szerte Európában, a barna medvék néha átlépik a román-magyar határt, a gombaárus kofának álcázott díler csiperke helyett meszkalint sóz a gyanútlan angol marketing-szakemberekre, és bunkók a magyar buszsofőrök.