A bécsi intézetet 1995 szeptembere óta vezető Fényi Tibornak meg vannak számlálva bécsi napjai: február 28-ig még sertepertélhet, de a felújított Collegium Hungaricum márciusi megnyitóján már új igazgató(nő) koccinthat a vendégekkel. Olyasvalaki, aki a november 30-i dátummal (december elején) megjelent Művelődési Közlönyben olvasható, 30 napon belül benyújtandó pályázatot a minisztérium december 23-i munkazárásáig be tudta adni, erkölcsi bizonyítvánnyal egyetemben, aminek a megszerzése nem két perc. Ma még nem tudható, kinek sikerült ez. Fontos egyáltalán ez az egész? Illendő-e bármennyi nyomdafestéket pazarolni egy menő újságíróból lett intézményvezető kirúgására, mikor busz- és vasgyári munkások százait készülnek elbocsátani? A helyzet az, hogy igen. És persze nem az érintett jövője miatti aggodalomból, el fog ő evickélni valahogy, hanem mert ez az egész szimpla személyzeti kérdésnél messzebb mutatva árnyalja azt a szép képet, amit annyira szeretünk magunkról festeni Európának, és mellesleg egy nyár óta zajló történet egyik epizódja (Róma nyílt város, MaNcs, 1998. szeptember 3.). Noch dazu ez a végigcsinált felújításos, megnyitóra igazgatóváltásos sztori kísértetiesen emlékeztet a Műcsarnokra és az előző kormányzat által leváltott Keserü Katalinra.
*
Fényivel bukik a titkárságvezető, a gazdasági vezető, sőt a gondnok is, új lesz a sofőr, a takarító (a félállású könyvtáros maradhat), akik pedig aligha tehetnek arról, hogy ő a 80-as években a demokratikus ellenzékkel cimborált, később pedig a Die Presse budapesti tudósítójaként bírálni merészelte az Antall-kormányzatot (amúgy, mint mondja, a Horn-kormányt is, de pláne a ´86-90 közöttieket). "Nem a munkámat kritizálták, hanem gyakorlatilag azt mondták, hogy az előéletem miatt vagyok alkalmatlan arra, hogy betöltsem a Collegium Hungaricum igazgatói posztját" - nyilatkozta a MaNcsnak Fényi Tibor. Szerinte a Rómában tanító Sárközy Péter vagy a
fényitiborozás
kifejezést (= külföldi újságba kritikus hangon írni a magyar hazáról) leíró Tőkéczky László őt érintő publicisztikáját viszi át a gyakorlatba a kulturális tárca külügyekért felelős helyettes államtitkára, Pál József (akit nem tudtunk elérni, titkársága tájékoztatása szerint január 18-ig külföldön tartózkodik).
Saját múltját kénytelen fő bűnének feltételezni, mert sem az intézet szakmai munkájába, sem gazdálkodásába nem kötöttek bele. Decemberben vizsgálat folyt, amely olyan kifogásokat eredményezett, hogy például az utalványozások harmadik példányán nem eléggé olvasható az aláírása, vagy hogy az elhunyt titkárnője helyett íróasztalhoz ültetett takarítónőt nem látta el átmeneti munkaköri leírással.
Esetleg az lenne a baj, hogy az átépítés tervét Rajk László egykori SZDSZ-képviselő készítette? Ez feltételezésnek is túl kicsinyes (a terveket január 28-án kiállításon mutatja be a bécsi Architektur Zentrum, elismervén az átalakítás építészeti értékeit).
A történet burleszkszerű epizódjaként egyébként egy nap beállított Fényi bécsi irodájába egy magyarul beszélő, de be nem mutatkozó hölgy, és a Collegium Hungaricum új igazgatónőjét kereste, aki a Pázmány Péter Katolikus Egyetemről jött, majd mivel ilyen igazgatónőt Fényi hirtelenjében nem tudott prezentálni, elhúzta a csíkot.
*
A minisztérium illetékesei és Fényi véleménye eltér arról, meddig tart az ő eredeti kinevezése. A minisztérium szerint idén járna le, Fényi szerint 2000 szeptemberében. Tudomása szerint az 1924-ben alapított Collegium Hungaricumnak sosem volt öt évnél rövidebb ideig működő igazgatója, sem olyan, akit
az akadémiai év közepén
hívtak haza. Mostantól lesz. (Egyébként az új igazgatói pályázat határozatlan időre, de legfeljebb öt évre hirdeti meg az állást.) Fényi úgy tudja, csak azért nem mentették fel "rapid módon", közvetlenül a kormányváltás után, mert kiszemelt utódja - aki kotyogott neki a megkeresésről - nem vállalta így, idő előtt. Hámori József miniszter nyáron azt mondta neki, legalább az akadémiai év végéig számít a munkájára.
Õsszel viszont közölték vele, a továbbiakban az intézménynek csak tudományos fokozattal rendelkező, lehetőleg egyetemen is tanító ember lehet az igazgatója ("Pál József azt mondta, >>finoman szólva nem vagy egyetemi tanárHörcher Ferenc, október óta a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának intézeti osztályvezetője (civilben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára) a november 11-i Népszabadságban azt nyilatkozta, "egy ideig" együtt fog dolgozni Bécsben a régi és az új gárda. Röviddel ezután Hámori József faxon közölte Fényivel, július 15-ig szól a megbízása. Január 5-én levelet hozott a minisztériumi kézbesítő, melyben Hámori február 28-ra módosította a dátumot. A miniszter a levélben nem indokolt (a MaNcs kérdését ezzel kapcsolatban Hörcher a sajtóosztályra passzolta, onnan lapzártáig nem érkezett válasz). Január 6-i sajtótájékoztatóján a miniszter a felújítás több hónapos csúszását nevezte meg a leváltás indokaként. Fényi szerint "ez nem az első eset, hogy a miniszter úr komoly tájékozatlanságot árult el minisztériumának ügyeit illetően": Fényi csak a tervezésért, engedélyeztetésért, tenderkiírásért felelős, a kivitelezésért és pénzügyi lebonyolításért már a minisztérium beruházási osztálya, bár természetesen az építkezés idején ő tartotta a kapcsolatot az osztrák hatóságokkal, és segítette a kivitelező ügyes-bajos dolgainak megoldását. A késés fő oka az, hogy a kivitelező a tervhez képest jóval több (három helyett nyolc emeletnyi) belső átépítést vállalt, az eredeti költségkereten belül; egyébként december 16-án elkezdtek visszaköltözni, január 18-án műszaki átadás. Fényi szerint február 28-ig sem kéne várni a ház megnyitásával, ha nem az erre "méltó" új igazgatót illetné ez az aktus.
*
Fényi Tibor büszke arra, hogy három és fél bécsi éve alatt közkedvelt hely lett az addig a közönség által inkább elkerült épületből: az Ö1 elnevezésű osztrák Bartók rádiószerűség a város legjobbjai között emlegette a Collegium Hungaricum német nyelvű magyar irodalmi szalonját, a Falter című bécsi MaNcs-féleség tavaly az olasz és a francia után
a harmadik legjobb
bécsi külföldi kulturális intézetnek értékelte a Collegium Hungaricumot. Három év alatt a havi programszám háromszorosára nőtt, hatról hetven fölé emelkedett a náluk magyarul tanuló külföldiek száma, az általuk fogadott magyar ösztöndíjasoknak német nyelvű előadási lehetőséget biztosítottak, segítették kapcsolatfelvételüket osztrák tudományos intézményekkel. Az intézmény számítógépes rendszere a Daimler-Benz jóvoltából korlátlan idejű internet-hozzáféréssel áll az oda érkező ösztöndíjasok rendelkezésére, ugyanígy - a felújítás után - az intézet földszinti kávézója, a Café Budapest. Kialakítottak egy klubot a Bécsben tanuló több mint ötszáz magyar egyetemista számára, ahová egyébként az "alternatív Magyarország" megjelenését szánták. Az átépítés eredményeként az épületben újra megkezdheti munkáját az 1920 és 1945 között működött Bécsi Magyar Történeti Intézet.
Kérdés, mit vállal az új vezetőség abból, amit Fényi Tibor 1999-re megszervezett, illetve mi ugrik amiatt, hogy őt elmozdítják. Elmondása szerint ugyanis kizárólag személyes kapcsolatainak köszönhető, hogy egy New York-i gyűjtő soha nem látott Moholy-Nagy-műveket, egy bécsi gyűjtő ismeretlen Kassákokat ígért kölcsön a magyar konstruktivizmus máig tartó történetét bemutató nyitókiállításhoz, de mindkét gyűjtő visszakozott, ezek nélkül szegényebb lesz az anyag. Utána egy Nagybánya-kiállítás következne. Ligeti György magyarországi korszakának Ausztriában nem ismert darabjait adnák elő egy 50-es évekbeli modern magyar komponistákat bemutató sorozatban; megállapodtak a bécsi Zeneművészeti Főiskolával, hogy annak klubjává válnak, de félő, hogy a parti visszamegy. Filmvetítéseket terveztek a Mediawave műsorából, Forgács Pétertől és a két világháború közötti időszak osztrák és magyar filmjeiből, konferenciákat az osztrák EU-csatlakozás tapasztalatairól osztrák és magyar szakértők számára.
Ám hogy végül pontosan milyen programsorozattal indít a márciusban nyíló, felújított intézmény, ma még nem tudni. De valami biztos lesz, az sicher.
Sz. T.
