A tízek csatlakozásával a brüsszeli intézményi bürokrácia (amelynek a nagyságát szokás eltúlozni, holott közel 50 ezer dolgozójával nem éri el állítólag a müncheni városi apparátus létszámát) egy hatéves időszak alatt legfeljebb 5000, de legalább 3440 fővel hízik tovább. Csupán a bővítés okán ennyi emberre nincs szükség, az új tagokat azonban a bürokráciában is meg kell jeleníteni. Hogy melyik államnak hány íróasztal jár, arra nincs irányelv, a kérdés rendezésekor a döntéshozók mégis tekintettel voltak az ún. földrajzi egyensúlyra. 2010-ig Magyarországról mintegy ötszáz tisztviselő épül be a brüsszeli adminisztrációba: ebből az első hullámban, 2004 és 2006 között hozzávetőleg háromszázat tudnak elhelyezni. A szelekció során elvileg ügyelnek a nemek közti arányra, viszont fütyülnek a jelentkezők életkorára. Egyelőre a leghatalmasabb egység, az egyedüli kiforrott felvételi stratégiával rendelkező (alapvetően törvény-előkészítéssel foglalkozó) Európai Bizottság tárja ki kapuit, a többi intézmény még tartózkodó.
Európa alsó szintű állásokkal és csökkentett illetménnyel köszönti új hivatalnokait. A tízek polgárai a három tisztviselői szint - kezdő, középvezető, felső vezető - közül eleinte a legalacsonyabb besorolású köztisztviselői (jogi, közgazdasági, közigazgatási, számviteli, nyelvi területre), valamint titkári és titkárnői állásokra startolhatnak. "Azért kezdi a bizottság
a rendszert alulról feltölteni,
mert szeretné az új szakembereket maga kinevelni, saját képére formálni" - magyarázta a brüsszeli személyzeti politika motivációit Györkös Péter, a Külügyminisztérium EU-koordinációs főosztályának vezetője. Egy másik, közkeletű vélekedés szerint az is közrejátszhat, hogy a novíciusok máskülönben eltorlaszolhatnák az utat a karrierlétra közepén araszolók előtt, akik fellázadnának, ha a kiszemelt középvezetői fotelban egy reggel valami magyart vagy lettet látnának vakarózni. A bizottság a legfelső vezetői szintre sem szeretne túl sok újoncot ültetni, így végeredményben a 27 középvezetői poszt mellett egy legfelső szintű (főigazgatói vagy helyettesi poszt, amiből legalább 100 van az Európai Bizottságnál), valamint hat felső (igazgatói) poszt lesz a jussunk. Ez arányait tekintve kevesebb annál, mint ami az őslakosoknak dukál.
A március 22-én elfogadott, május elsején életbe lépő új uniós köztisztviselői szabályrend, az ún. Staff Regulation ráadásul a tisztviselői besorolást és a hozzá rendelt fizetési táblát úgy variálja, hogy az új, legalul kezdő magyar bürokraták mintegy 20 százalékkal (6-700 euróval) szerényebb illetményt vihetnek majd haza, mint azok, akik eddig ezen a szinten dolgoztak (őket rendre feljebb sorolják). "Cserébe" ősztől valószínűleg az eggyel magasabb, pár éves tapasztalattal rendelkező tisztviselők számára is kiírnak egy pályázatot, ez azonban aligha vigasztalja a többieket.
Ettől függetlenül fontos, hogy a keretet az ország minél hamarabb feltöltse. A magyaroknak is szükségük van olyan tisztviselőkre, akik tisztában vannak azzal, hogy egy bizonyos döntés miként érinthet minket; de sokat hozhatnak az óhaza kormányzati szerveivel kialakuló informális kapcsolatok is. Rövidesen ki kell tehát építeni azt a monitoringrendszert, amely sípol, ha kvótánkat felemészteni látszik a nyelvi részleg - az ötszáz emberből így is mintegy kétszázból tolmács vagy fordító lesz -, vagy ha a döntés-előkészítésbe betagozódó véreink kizárólag a halászati főigazgatóságon landolnának. Ugyanakkor a bizottság is nyomon követi, hogy az új posztokat ne a régi tagországok polgáraival töltsék fel.
Néhány jelentős (és rendkívül jól jövedelmező) poszthoz "alanyi jogon" jut az ország, a többire pályázni kell. Egy biztost, több bírót és számvevőt a politikai konszenzus repít a különféle szervekhez, titkárnő viszont csak nyílt és véres versengés, elnyúló kiválasztási procedúra nyomán lehet valakiből, ahol a versenytársak az illető saját honfitársai. A bizottság az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) bővítési tapasztalatai nyomán komolyan veszi a pályáztatást, és igyekszik
a nemzeti kormányokat a lehető legtávolabb
tartani a rendszertől: amikor a politika szabadon delegálhatta kedvenceit, rövid idő alatt félnótások egész hada tette kis híján működésképtelenné az EFTA egyes részlegeit. Ebből okulva most a felsővezetői pályázatokat is egyesével írják ki. "Van a rostán egy bizonyos lukméret, amin ha valaki nem megy át, nem juthat be, akárki áll is mögötte. A kormányzati intervenció lehetősége a felvételiknél minimális" - magyarázta a Narancsnak Györkös Péter. Egy kabinet a vezetői posztokra csakis akkor nyomhat be valakit, ha az illető rajta van a megfeleltek listáján - ámbár a végső szó állítólag akkor is Brüsszelé.
A szabványosított felvételi folyamatot az Európai Személyzeti Kiválasztó Iroda (EPSO) menedzseli. Az alsó kategóriás posztokra tavaly májusban hirdették meg az első, kizárólag a csatlakozó államok polgárainak szóló pályázatot. A felvételik első fordulóját novemberben és decemberben írták. Magyarországról 3200-an töltötték ki a teszteket, közülük majd ezren ikszeltek olyan eredménnyel, hogy esszéjüket is elolvasták. Az EPSO képviselői szerint a magyarok a tízek között átlag fölött teljesítettek, és bár az EU történetében most először kellett a felvételit teljes egészében uniós munkanyelven (angol, német, francia) megírni, a nyelvi kompetencia területén sem vallottunk szégyent. Az állva maradtakat nemsokára elkezdik behívni a brüsszeli szóbelire, s ennek eredménye alapján nyárra áll össze az a lista, amiből a bizottság részlegei mazsolázhatnak. De az ún. "reserve list"-re felkerülő jelölt egyáltalán nem dőlhet hátra, hanem kezdheti a lobbizást, amit a darwinista Európa a felvételi rendszer ekvivalens részeként értelmez. És még a heves kuncsorgás sem garancia arra, hogy a magasan kvalifikált munkaerő végre elkel: a listán kétszer annyi név szerepel, mint amennyi hely betölthető, két év elteltével pedig a felvételi eredménye elévül, és lehet mindent elölről kezdeni.
A megméretésre sem könnyű felkészülni, mert államilag szervezett előkészítőre csak köztisztviselők járhatnak, a piacon pedig csak egy-két cég próbálkozik pár napos kurzusokkal. "Akinek nincs komoly előképzettsége, minimum egy évet kell keményen tanulnia, de vannak olyan készségek, amiket csak a tapasztalat érlel ki. Az ideális jelölt a diplomája és megfelelő szintű általános EU-s ismereteken felül élt vagy tanult külföldön, rendelkezik külföldi munkatapasztalattal, két munkanyelven (az egyik mindenképpen az angol) perfekt" - magyarázta egy oktató. A versenyben előnnyel indulnak az EU bruges-i vagy varsói iskolájának posztgraduális képzéséből kikeveredett jelöltek, de a legnagyobb sansza a már évek óta Brüsszelben dolgozó közel kétszáz fős magyar kontingens tagjainak van. "Belterjes az a kör, amely valós eséllyel pályázik egy tisztviselői állásra" - foglalta össze élményeit egy első fordulón sikerrel túljutott pályázó.
Akit viszont végre befogad a rendszer, csak kirobbantani tudja magát: a legtöbben egy-két évre mennek, aztán ottragadnak. A brüsszeli köztisztviselőket nemcsak a jog, hanem számos más körülmény is bebetonozza. Gyakoriak a vegyes házasságok, ahol a felek között Brüsszel a közös nevező, a legtöbben mégis az elhíresült juttatások miatt cövekelnek le. (Ez a most csatlakozókat hatványozottan vonzza; az előző körben belépő skandinávoknál viszont nem volt sima ügy elég jelentkezőt kiállítani.)
Mit ad, mit vár Brüsszel?
A tisztviselői fizetések bruttó 4 ezer eurótól 17-19 ezerig terjednek, rengeteg a szabadság, és jár költözési, lakhatási, iskoláztatási és egyéb támogatás is, a gyereket pedig elit iskolába lehet járatni. A kedvezményeket a bizottság egyébként éppen megint megpróbálja megnyirbálni: a felzúdulás ismét óriási, sztrájkok vannak napirenden.
"A legtöbb helyen reggel 9-től este 7-8-ig tart a munka, igaz, jelentősek az eltérések attól függően, ki hova kerül. A versenypolitikai főigazgatóság például hírhedten hajtós hely, máshol lazább az élet. Számít az is, hogy milyen a főnök: egy német direktor többet vár, mint egy görög, a francia vezető alatt pedig formálisabb a viszony beosztott és alkalmazott között, mint a skandinávoknál. A munkamorál viszont alapvetően más. Itthon a kormányzati tisztviselők közel sem hisznek annyira a meghirdetett elvekben, Brüsszelben viszont a legtöbb ember lelkes, a nagy célért dolgozik szüntelen. Csak erről hallasz, ez vesz körül, teljesen bezár ez a világ. Egyfajta agymosáson megyünk át, kicsit olyan az egész, mint egy multinál. Irányelvek, Excel táblák, beszámolók mindennap, aki gyakorlati tapasztalatra is vágyik, annak ez túlzás. Ismerek egy csomó embert, aki kezdőként került oda egyetem után, húsz éve egy szakterületen végzi az aprómunkát, és az életben nem látja az eredményét. Ezért aztán a közösségi politika előkészítőinek gyakran gőze sincs arról, hogy mennek a dolgok egy adott tagállamban vagy egyáltalán a való életben. Ide nem igazán kreatív embereket keresnek, itthon kevesebbért gyakran intellektuálisabb munkát lehet végezni. Ha Brüsszelbe kerülsz, lehet, hogy öt évig a csokoládé direktíváinak kell szentelned magad" - riogatja a jelentkezőket Tamás, aki lassan négy éve dolgozik a belga fővárosban.
"Teljesen kafkai volt. Egy óriási épületben mindenki nyüzsgött, rohant vagy egy olyan apró irodában szorongott, amiből ötven volt egy emeleten. A menzán futószalagon jött az ebéd. Ehhez képest egy magyar minisztérium bensőségesnek mondható. És mint kiderült, nem utazgatsz ide-oda, jó, ha évente 1-2 napos kiküldetést kapsz" - meséli egy minisztériumi tisztviselő, akinek egy tavalyi tanulmányutat követően lankadt a lelkesedése. "Szerintem azért nem olyan nyomasztó, sokkal nyitottabb és kevésbé szertartásos a légkör, mint itthon - folytatja Tamás. - Azért mindenképpen érdemes előbb öt hónapos gyakornoki programra jelentkezni. Oda mehet bárki, aki egyetemet végzett, igaz, kevés fizetésért, diákosan. Kipróbálhatod, hogy neked való-e ez az élet, mielőtt nekiszaladsz a felvételinek."
A hivatali teendőket szinte mindenhol menetrendszerű sörözés követi. Brüsszelben állítólag tipikusan sokáig marad egyedülálló az ember, mert nagy a pezsgés, és ritka az ötven fő alatti házibuli. A hétvégék viszont forrásunk szerint unalmasak: sokszor esik az eső, és a város nem kínál túl sokat. Párizs, London, Amszterdam azonban egy-két órára van vonattal. A hírek szerint már kint dolgozó honfitársaink sem kuporgatnak vadul, ők is gyakran kiruccannak. Kelet-európainak lenni egyébként a beszámolók tanúsága szerint nem kimondottan kellemetlen, bár Prága-Budapest-Bukarest gyakran keveredik a fejekben, egy sor tisztviselő pedig egy sör után képtelen legalább ötöt felsorolni az EU új családtagjai közül. De a munkában Tamás szerint soha nem érezni, hogy lenéznének vagy mellőznének minket, igaz, riadtan néznek, ha szóba kerül, hogy egyszer egy lengyel vagy magyar lesz a főnökük.
| Miért jelentkeztem? Zsuzsa 24 éves, Közgázt végzett vidéki lány, titkárnőnek jelentkezett. "Még nem voltam huzamosabb ideig külföldön, Brüsszelben pedig soha. Szeretnék másként, más emberek között élni, sok nyelvet megtanulni, szívesen maradnék hosszú évekig. Apám is ezen a területen dolgozik. Ha hívnának dolgozni, nem válogatnék a munkahelyek között, elfogadnék bármit. Sajnos nem sikerült a felvételi, de két év múlva újra megpróbálom. Zsombor 30 éves, jogot végzett, budapesti, jogásznak pályázott. "Mostani munkám is az EU-val kapcsolatos, a karrier miatt és szakmai érdeklődésből pályáztam. Az Európai Bíróságra szeretnék egyszer majd bekerülni. Maradnék hosszú ideig, de azért nem onnan akarok nyugdíjba menni. Nem sikerült az írásbeli, azt hiszem, keveset készültem, a felkészítő tanfolyam pedig túl rövid volt." Bernadett 31 éves budapesti nyelvtanár, titkárnőnek jelentkezett. "Kíváncsiságból indultam neki, hátha sikerül, nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget, sokat nem is készültem. Meglepett, hogy túljutottam az írásbelin. Persze a fizetés vonzó, de nemcsak az. Kéne egy alapos környezetváltás, jó lenne kölcsönkapni egy új életet. Független vagyok, mehetek. Nem látom rózsaszínűnek Brüsszelt, tudom, hogy magasak ez elvárások, és tapasztalatom szerint a titkárnők mindenhol sokat melóznak. Nem takarékoskodni, lakásra gyűjteni mennék, jól akarom érezni magam." Eszter 32 éves minisztériumi tisztviselő: "Sikerült az első forduló, de csak azért indultam, mert kíváncsi voltam a felvételire. Eszem ágában sincs magamat Brüsszelben valami aktahalmaz mögé eltemetni." |
