A pólyásokat jobban lázba hozza a haver porontyok pöntyögése, mint a mesterkélt felnőttgőgicse

  • narancs.hu
  • 2018. május 11.

Lélek

Bár pelus van rajtuk, azért eléggé képben vannak.

Azt eddig is tudtuk, hogy a kisdedek gerjednek a felnőttek által produkált magas hangokra, ugye ez lenne a felnőttek által elővezetett, méltán népszerű gügyögés alapkoncepciója és végső értelme.

És hát a lelkes vagy kevésbé lelkes bübükézés tényleg működik, boldogítja és gazdagítja a csemete életét, lelki világát, ez ilyen tudományosan megalapozott ténynek tekinthető.

Ezt a tudásunkat árnyalták tovább a québeci egyetem elhivatott kutatói, amikor lezavartak egy kutatást az öt hónapos csöppségek „kommunikációs szokásairól”. Arra a meglepő megállapításra jutottak, hogy a porontyok jobban felkapják a fejüket a porontygőgicsére, mint a felnőttek mesterkélt és hiteltelen bababeszédére.

false

 

Fotó: Wikimedia CC/Avsar Aras

A fondorlatos kutatók egy speciális, emberi hangokat imitáló szintetizátorral játszottak le mindenféle hangokat az értelemszerűen keveset sejtő csemetéknek. A masinájuk képes volt utánozni olyan gagyogásokat, pluttyogásokat, pöntyögéseket, amire az emberi hangképző rendszer képes. S láss csodát, a csecsemők többször fordították oda a fejüket a csecsemőpröntyögést imitáló hangra, mint a felnőtt női pröntyögést imitálóra.

A különbség szignifikáns. Például majdnem másfélszer annyi ideig figyeltek a „kollégáik” gagyogására, mint a felnőttekére.

Felmerülhet, mire jó mindez? A korai nyelv- és beszédfejlődésre lehet belőle következtetni. Durván leegyszerűsítve valami olyasmi derült ki, hogy a beszédfejlődés szempontjából baromi fontos a felnőtt gügyögése, de emellett a poronty saját gőgicséje és az arra hasonlító hangok hallgatása is fontos. Fontosabb, mint gondoltuk.

A pólyás poronty ugyanis sokkal könnyebben szúrja ki a külvilág akkor még kissé zordnak ható beszédfolyamából azt a hangot, amit nagyjából produkálni képes ő maga is.

Ezt megerősítik a gyengén vagy egyáltalán nem halló csemetékkel végzett kísérletek is: ők is gőgicsélnek ezerrel, de hónapokkal később kezdenek bele.

Egyébként ki hibáztatná ezért az elsőre meglepőnek tűnő választásért a kisdedeket? Az üzenet jelentőségét, miszerint vannak még a világon hozzánk hasonlók, nem könnyű túlbecsülni.

Mindenesetre ha azt akarjuk tudni, hogy mindeközben mi járhat a gyerkőcök fejében, Karinthy Gőgicséjét érdemes elolvasni.

(via)

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).