Azt eddig is tudtuk, hogy a kisdedek gerjednek a felnőttek által produkált magas hangokra, ugye ez lenne a felnőttek által elővezetett, méltán népszerű gügyögés alapkoncepciója és végső értelme.
És hát a lelkes vagy kevésbé lelkes bübükézés tényleg működik, boldogítja és gazdagítja a csemete életét, lelki világát, ez ilyen tudományosan megalapozott ténynek tekinthető.
Ezt a tudásunkat árnyalták tovább a québeci egyetem elhivatott kutatói, amikor lezavartak egy kutatást az öt hónapos csöppségek „kommunikációs szokásairól”. Arra a meglepő megállapításra jutottak, hogy a porontyok jobban felkapják a fejüket a porontygőgicsére, mint a felnőttek mesterkélt és hiteltelen bababeszédére.
| ||
A fondorlatos kutatók egy speciális, emberi hangokat imitáló szintetizátorral játszottak le mindenféle hangokat az értelemszerűen keveset sejtő csemetéknek. A masinájuk képes volt utánozni olyan gagyogásokat, pluttyogásokat, pöntyögéseket, amire az emberi hangképző rendszer képes. S láss csodát, a csecsemők többször fordították oda a fejüket a csecsemőpröntyögést imitáló hangra, mint a felnőtt női pröntyögést imitálóra.
A különbség szignifikáns. Például majdnem másfélszer annyi ideig figyeltek a „kollégáik” gagyogására, mint a felnőttekére.
Felmerülhet, mire jó mindez? A korai nyelv- és beszédfejlődésre lehet belőle következtetni. Durván leegyszerűsítve valami olyasmi derült ki, hogy a beszédfejlődés szempontjából baromi fontos a felnőtt gügyögése, de emellett a poronty saját gőgicséje és az arra hasonlító hangok hallgatása is fontos. Fontosabb, mint gondoltuk.
A pólyás poronty ugyanis sokkal könnyebben szúrja ki a külvilág akkor még kissé zordnak ható beszédfolyamából azt a hangot, amit nagyjából produkálni képes ő maga is.
Ezt megerősítik a gyengén vagy egyáltalán nem halló csemetékkel végzett kísérletek is: ők is gőgicsélnek ezerrel, de hónapokkal később kezdenek bele.
Egyébként ki hibáztatná ezért az elsőre meglepőnek tűnő választásért a kisdedeket? Az üzenet jelentőségét, miszerint vannak még a világon hozzánk hasonlók, nem könnyű túlbecsülni.
Mindenesetre ha azt akarjuk tudni, hogy mindeközben mi járhat a gyerkőcök fejében, Karinthy Gőgicséjét érdemes elolvasni.
(via)
